A cikk azért íródott, hogy legyen nyoma a neten annak, hogy lehet másként is, sőt szerintem csak másként van értelme. Más szemlélet! Ha szerinted nem lehet, ne olvass tovább. Ne töltsd az életidődet ezzel az írással, nem akarlak semmiről meggyőzni. Építs úgy ahogy eddig. Az írásom hosszú ideig készült, többször átszerkesztettem, sok részt pedig kitöröltem. Több témát tudatosan kerülök. Azért kellett mert nem szeretnék senkit megsérteni. Ez nehéz mert megszokott megoldások vannak. Ezek mások által szabott korlátok melyeket soha nem fogadhattam el!
Alapozzunk
Számomra ezek a készülékek nem pusztán tárgyak, varázslat inkább mely testet öltött.
Vasárnap volt.
Hallgatom az általam épített teljes rendszert. Közben érzem, hogy még csak hasonlót sem hallottam soha. Pedig voltam HI-FI Show-n is. Megdöbbentett, hogy a hatalmas összegekbe kerülő készülékek mennyire nem nyújtottak semmit. – Miért írhatok ilyet? Mert amit építettem, ZENÉL! Egyszerűen zenél! Izgalmas, érdekes. Arra gondolok közben, hogy haragból, dühből kezdtem neki, hogy mindent magam építek meg. Arra is gondolok, hogy mégis ebből született valami jó! Az élet így hozta, most visszatekintve jobb ez így.
Vágjunk bele! A korábbi cikkemre építek melyet itt olvashat bárki :
https://transylvanian.hu/wpress/tapasztalatok-2/kiserletek-gu50-re-es-csoves-dac/
Abban a cikkben sok dolgot kifejtek. Főként egy-egy alkatrészre koncentrálva. Eddig igyekeztem konkrét , bevált receptet adni. Most nem ez a célom. Az akkori leírás legtöbb elemében változtattam. Új felismerésekre jutottam. Nem annyira alkatrészben mint inkább kivitelezésben. Munkám nem a technikumhoz hanem az emberhez van közel. Ezen eredményeimet már nem teszem közzé. Azért sem mert a siker kockázata itt már nagyobb. Az áramkörök részei jobban támaszkodnak egymásra, a stabil egyensúly nehezebben áll be. Amit mégis leírok nem szent írás, azt sem állítom, hogy nincs ennél jobb, de azt igen , hogy én nem találkoztam még olyannal sem mely akárcsak megközelítette volna. Azt szeretném elérni, hogy kísérletezz, próbálkozz, légy szabad! Közben a teljesség igénye nélkül leírom a zsákutcákat is. Mert abból bizony volt bőven. Az írás alatt senkit nem szeretnék megsérteni. Egyszerűen annyi nyomot szeretnék hagyni az interneten, hogy igenis lehet másként! Ennyi. Sőt szerintem csak másként lehet mint ahogy megszokottá tették. Kérek mindenkit engedje ezt meg nekem! Én is éveken át vettem készülékeket. A képlet egyszerű volt, ha jobb hangot szeretnél vegyél valamiből újat! Ha még jobbat, még újabbat, még drágábban. Ahelyett, hogy a meglévőt tanulnánk meg teljesen felhasználni. Ezoterikus kábeleket, melyek mindig csak egyre drágábbak és drágábbak voltak. Először örültem majd eladtam. És mit kaptam? Semmit, abból amire vágytam. Hol van a művész tehetsége, az emberi szellem szárnyalása, mondanivalója? Hol van az alázat a mű iránt? Ha Te, kedves olvasó így érzel akkor talán jól fog esni ezen cikk olvasása. Csak annyit szeretnék elérni a cikkel, lásd, hogy igazán jót csak magad építhetsz!
A lentebb leírtak meggyőzik az olvasót, hogy mekkora alapossággal vált véglegessé egy-egy részlet. Mindennek az eredménye az lett, hogy a felvételből kinyert olyan valóság teremtődik újra mely a felvétel készítésének pillanatában volt jelen. Ez pedig nem műszaki eredmény, hanem művészet. Előre is elnézést kérek de szükséges kicsit dicsekednem. Az hogy én rendelkezem ehhez tehetséggel azt nem tudtam. Én csak azt tudtam, hogy a készülékeknek nem így kellene szólniuk! Mivel a „szakik” részéről falakba ütköztem nem volt más választásom, akkor megépítem magam! Bezárkóztam.
A teljes rendszer kikísérletezése és megépítése 5 évet vett igénybe. Egy percét sem sajnálom. Néhány dologról hagytam nyomot a neten. Birtokában vagyok az általam kihallgatott teljes rendszer kapcsolásának, pontos alkatrészeinek és kivitelezésének. Mindent de mindent többféleképen is kipróbáltam és tapasztalatból írom, hogy bármely változtatással azonnal bukjuk a zeneiségét. Némely esetben akár a puszta működést is. A paramétereiről nem írok. Kimértem és őszintén le merem írni egyik eredménnyel se lövünk nyulat és nem kerülünk be a rekordok könyvébe. Nincs HDMI sem és távirányító sincs, LED-ek sem villognak sehol, bluetooth sincs. Ha ilyesmire vágysz van a boltban. A rendszerem csak egy dolgot tud: Zenélni! Ilyen viszont nincs a boltban. Van komoly oszcilloszkópom! De már nem használom! Ha valami jól szól nem kell mérni ha meg rosszul akkor meg minek. Bevisz az erdőbe. Kínos pontosságra képes, tökéletes paraméterekkel rendelkező készülékekkel tele vannak a polcok. Nálam meg a “padlás”! Unalmas és jellegtelen működésük taszító számomra. Ezzel pedig nem vagyok egyedül.
[I]“-Luke- Ez lehetetlen!
-Yoda- Látod? Ezért nem megy neked!.”[/I]
Mielőtt konkrétumokkal is foglalkoznék le kell írnom az első zsákutcát. Ez pedig nem más mint, hogy azt gondoltam a különböző fórumokon kaphatok kiforrott tanácsot. E helyett azt tapasztaltam, hogy az oldalakon vannak általam csak „Igazságosztók”-nak nevezett személyek. Ők és csak ők jelenthetnek ki igazságokat. Többször előfordult, hogy más fórumtagok felvetésemre csak privátban merték megírni véleményüket mert tartottak a nyíltságuk miatti támadástól ezen személyek és hívőik részéről. Ez nagyon elszomorított. Így elfordultam az összes fórumtól. Ez nagyon jó döntés volt. Így szabad maradt az elmém. Erről muszáj volt írnom, bár ezt a bekezdést többször átszerkesztettem.
Inkább a következő bibliai tanácsot követtem: 1.Thesszalonika 5:21:“Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!”
Rám jellemző dolog, hogy ha valami változtatás eszembe jut, nem bírom ki, hogy ki ne próbáljam a gyakorlatban. Főként akkor, ha még senki nem próbálta vagy legalább is nincs nyoma. Ekkor ha kétséges a működése általában az mert elég vad ötleteim is vannak, LtSpice-ban szimulálom ha működőképes és a szimulált szinuszhullámok is rendben vannak, akkor jöhet a forrasztás. Ez után a módosított áramkörön biztonságos működés tekintetében mérések. Melyben arra vagyok kíváncsi mennyi az eltérés a szimulációtól. Majd meghallgatás. Öt ötletemből átlag egy jön be. Az LtSpice egy ingyenes szoftver áramkörök rajzolására készítették és a megrajzolt áramkör működésének szimulálását is tudja. Könnyű belátni mennyivel könnyebb próbaként virtuálisan “átforrasztani” valamit. Jó ötlet a szoftver használatának megtanulása. Természetesen a valódi áramkör el fog térni a szimulációtól. Erre számíts. Én kb. 10%-al próba képen magam is el szoktam térni +,-. Ennek oka, hogy próbálkozom hogyan szól egy kicsit más értékkel. Így például az erősítő második triódafél anódon a számított érték 20k míg a kihallgatott érték 22k.
Szeretnék most ajánlani egy Japán nyelvű interjút mely nagyon érdekes és ritka bepillantást enged az audio készülékek gyártóinak igazi életébe. A cikk Masaharu Yatsuhashi úrral készült a Maranzt HD-DAC1 termékfejlesztőjével. (Majd a Google lefordítja).
https://www.phileweb.com/interview/article/201501/23/260.html
Azért idéztem ide ezt a cikket mert ehhez képest én a műhelyemben azt csinálok amit akarok! Ezért kel magadnak elkészíteni.
A probléma alapja, szerintem.
Kérek mindenkit had legyen szabad ennek a tapasztalatnak is a világhálón lenni! Tudom, hogy ezzel a hozzáállással egyedül vagyok, de annyi baj legyen.
Erről sok oldalt tudnék írni. Mikor hallgattam HI-FI shown 30 milliós rendszereket, azok is ugyan olyan rosszul közelítettek a zenéhez. Mindig ugyan az: A Hang, a zene, az élvezet mintha be lenne csomagolva egy fényes, vakító-taszító alufóliába! Mely kínos pontossággal, kellemetlenül és mondjuk ki 30 millióért botrányosan semmitmondóan szóltak. Ez a réteg magukból az alkatrészekből jön. Ezt persze a gyártók is hallják és újabb áramkörökkel szeretnék kiszűrni vagy elterelni. Melyek természetesen tovább súlyosbítják a helyzetet. Minden gyártó és bizony minden Diyer is ezt a hibát követi el! Ez van. Az áramkör alkatrészeinek hibái létrehozzák a zavaró réteget. Méregetik a zavaró frekvenciákat melyet lefojtanak egy áramkörrel. Amelynek alkatrészei újabb rétegekkel fedik be a zenét és nem értik mi a baj? Miért szól rosszul?! És ez megy körbe-körbe…
Szóval a probléma gyökerét én abban látom, hogy minden készüléknek alapvetően készülék hangja van. Mire gondolok? Most nem például a felharmonikusokról van szó legyen az akár páros vagy páratlan… Nem! Sőt az ok nem a készülékek paramétereiből ered. Ez a legnagyobb tévedése a konstruktőröknek. Tehát egy rendszer nem azért készülékhangú mert mondjuk a kereszttorzítás 0,2% és ha levisszük 0,1%-ra akkor jó lesz!… Nem. Ezért nem is jutnak előre, a szükségesen túl hiába javulnak a paraméterek. A gond eredete az áramkörök az alkatrészek járulékos “zavaraiból” jön. Erre később a DAC-nál részletesen kitérek.
“Dübörgő mélyek, csilingelő magasak”
Zsákutca. Sokat gondolkodtam miért terjedhetett el ez mint valami pozitívum? Ugyanis gyakran olvasom. A zenében ugyanis egyik sincs. A zenében hangszerek vannak. A zenében van minden frekvenciára kiterjedő dinamika. A zene felvételében van felbontás. De dübörgő mélyek és csilingelő magasak nincsenek. A hegedű által kiadható legmagasabb rezgés 3000Hz körül van! A Pikoló 3950Hz-re képes. Erről ennyit. A mélyek? Az alsó frekvenciák művi, erőltetett kiemelése elsőre talán tetszetős lehet de tíz perc után így érzek: “jó, jó, de inkább halkítsd le!” Tehát ne erre koncentrálj. Akkor miről van itt szó szerintem?
A csend a felbontás és a dinamika
Egy jó hangrendszernek álláspontom szerint meg kell tudni jeleníteni a csendet is. Az egyes hangok közötti szünetet. Ez nyugalmat sugároz, kiegyensúlyozottságot és sebességet. A magas hangok problémáját az emberi, azon belül is a női énekhangon keresztül szeretném kifejteni. Egy női énekes érzékiségét megragadni olyan felbontással tudom, melyet -szerintem- csak a legjobb és elektroncsövet használó készülék képes. Mikor ez nincs meg a magas hangok kiemelését választják. Jól felcsavarják a pótmétert vagy plusz “csipogókat” építenek a hangfalhoz. Ettől azután van a csilingelés. Ez után jön az igazi probléma. A férfi énekhang. A kiemelt magas elveszi a férfi énekhang karakterét. (Talán emiatt lehet, hogy Willie Dixon vagy Johan Karlström után a mai hímnemű énekesek csak nyihognak?) A mély, basszus hangok kiemelése sem segít ezen. A probléma a dinamika hiánya. A dinamika pedig nem basszus! Minden frekvencián érezhető erő az! Ezt akarom én hallani! Ezt kell tudnia szerintem egy zenehallgatásra készült eszköznek. Ez fogja megjeleníteni a hangszerek testét. Tapasztalatom, hogy ehhez az egyre javuló paraméterek nem visznek közelebb. Sőt. Én arra jutottam, hogy meg engedem a készülékeimnek, hogy hibázzanak. Meg kell engedni nekik. Mert ha hideg számítással, kompenzáló áramkörökkel kényszerítem elvész minden amiért zenét hallgatok. Statikus, üres, frekvenciák egymásutánja marad csupán helyette. Mert a zene nem csupán frekvenciák és a festmény sem csak pixel és a babgulyás sem oldat mindössze!
Meddig jutottam én ebben? Nem messze. De legalább elindultam. Nem messze mert munkám következtében élő előadókat hangosítok és ez mindig megint mikor azt gondolnám elértem valahova.
“Jelút”
Zsákutca. Divatos kifejezés. Számomra nincs ilyen. Az ok a következő: példa kedvéért a DAC-ról megérkezik a jel az erősítőbe, ott pedig a feszültségerősítő cső vezérlőrácsára. És ott vége is az útjának. Bizony. Onnan ugyanis sehová tovább nem megy! A valóságban a vezérlőrács váltófeszültségű lengésének felnagyított másolata jön létre az anód munkaellenállásán. Tehát az egy másolat. Mint mikor az ember fénymásol és az eredeti nagyítását is kéri. De mehettem volna korábbra a folyamatban, a DAC erősítőjén is ez a helyzet. Vagy mehetek tovább a végcsövön is ez a helyzet. Újra és újra másolat készül. Nem az eredeti jel lesz nagyobb! Az én szemléletem a következő: A tápegységből előállított nagy energiát az előző fokozattal szabályozom. Pont. Ha így tekintek egy erősítőre egészen más áramkör lesz a fontos! A tápegység! Igazából azt szeretném kifejteni, hogy sajnos vagy nem de minden áramköri részletet ugyan úgy komolyan kell venni. Nem műszakilag, hangban! Nem elég csak a csatoló kondenzátornak kiválónak lennie. Igen az drága. Mindennek komolynak kell lennie. De ha nem így építek akkor mi értelme van? Vigaszt nyújthat, hogy egy Singl Ended erősítő nem olyan sok alkatrészből áll. A DAC már más tészta. Minden részlet fontos. Nem műszakilag, hanem hangban. Igazából a “jelút” kifejezéssel az a bajom, hogy azt sugallja, mintha a készülékekben lenne egy kitüntetett útvonal melyet ha jól építünk akkor az elég is. Elfelejtkezve vagy elspórolva az összes többit. Ezzel nem értek egyet. Ilyen szerintem nincs.
Ennyi duma után hallgassunk meg egy női és egy férfi énekhangot. Sokat próbálkoztam miként vegyem fel a rendszer hangját. Sennheiser G3 -al is próbálkoztam, végül ezt a magoldást tettem közzé. Legalább valamelyest visszaadja ami a helyszínem történik. Remélem legalább egy kicsit sikerült! Akkor haljuk hogyan énekel a GU50! Javaslom fejhallgatóval hallgatni.
Paraméterek
Most értem el ehhez a zsákutcához pedig ez volt az ami életem folyamán mindig zavart. Igaz alapvetően műszaki készülékekről van szó de mindig is úgy gondoltam, hogy tévedés pusztán ekként tekinteni őket. Amikor az a kérdés, hogy egy áramkör részlete így vagy úgy jobb-e akkor a legtöbben úgy gondolják, ha a paraméterek javulnak akkor jobb. Ebben nem értettünk soha egyet. Szerintem ugyanis akkor jobb ha jobban szól! Ezen szívtam fel magam annyira, hogy képes voltam kitanulni és magam tervezni és építeni. Meghallgattam ugyanis egy-egy rendszert, semmi különöset nem nyújtott, akkor olvassuk a rendszert, hogy milyen kiváló minden paraméter. Ezt a paraméterek felöli megközelítést mindig tévedésnek gondoltam. Nem értettem. Ugyanis van az ember és ez mindent felülír! Miért? Mert egyszerűen ilyen az ember. Nem “lineáris”. Például egy S/PDif csatoló kondenzátornak egyáltalán nem az teljesít legjobban amelyiktől műszakilag azt várnánk! De nem ám. Más példa: A szépségikon Marilyn Monroe, arcán az anyajeggyel. Az egy torzulás, egy hiba, ám mégis ettől, ezzel együtt látja az ember, hogy szép! Ha le retusálom róla az anyajegyet akkor már vége. Másik példa: elkészítem a halászlét majd jó beerősítem mert úgy finom, pedig az is torzulás! Ha nem csípős számomra élvezhetetlen. Egyszerűen ilyenek vagyunk a tökéletes szabályosságot nem szeretjük. És ez nem baj! Még egy példa, egy profi séf által készített krumplispogácsa lehet finom de nem ér fel azzal amit a Nagymamám sütött pedig nem mért ki semmit… Ez nem hideg számítás, ez művészet, a tehetség és a szándék kettőséből jön létre. A Mamám pogácsája azért volt finom mert benne volt a vágy az iránt, hogy lássa milyen jó ízűen faljuk és azért mert szeretettel készült. Az építőnek az ember vágyihoz kell igazodnia és nem a hallgatónak kell igazodnia paraméterekhez. Aki bármit is készít ember számára annak tudnia kell ezt! Az embert nem lehet paraméterek közé zárni és ez megint csak nem baj. Már régóta képesek vagyunk “tökéletes” erősítőket készíteni. Mégis a zenehallgatástól sokszor mégis távolabb kerülünk. Nem furcsa? Csak nekem tűnik fel? Ezen nem írtam azt, hogy semmilyen paraméter nem számít, van szükséges paraméter, hogy biztonságos legyen vagy, hogy hallható zavaroktól mentes vagy évtizedekig hiba nélkül működjön. De minden további kihegyezés, kompenzáló áramkör, visszacsatolások, stb. csak rontanak. Tudom, próbáltam. Az áramkörök kuszaságából a rengeteg járulékos zavarok mindent tönkretesznek amiért újabb kompenzáló áramkör kell végtelen láncban. Ebből lesz egy steril, unalmas, alkatrésztemető mely kiváló rajzolatokat mutat az oszcilloszkópon. Mesterségesen támasztott, addig nem létező igényeket elégít csupán ki. Miközben a hallgató eredendő vágyát a zene iránt marketing szöveggel fojtják le. De vajon erre vágyok? Valóban ezt szeretném? A paraméterek javulása legtöbbször köszönő viszonyban sincs a várt zenei élménnyel. Sajnos. Bár ilyen egyszerű lenne. Természetesen az alkatrészekkel már nem vagyok és nem is szabad nagyvonalúnak lenni. Bontott, ilyen-olyan-kínai alkatrészből nem építkezek. Megfigyeltem ebben a témában furcsaságokat is, nevezzük így. Azok akik szerint a paraméterekben van a zenehallgatás szent Grálja mégis számomra érthetetlen módon csöves áramkörben ahol pont, hogy elhagyhatók az elektrolit kondenzátorok, mégis beépítik! Pedig tudják, hogy az elektrolit kondenzátor új korában is a legrosszabb paraméterekkel működik ami az idő múlásával csak tovább romlik. Miért?! Nem furcsa? Attól a szememben nem lesz “csöves” egy készülék, mert csövek álnak ki a tetejéből. Attól lesz az ha alkalmazom azokat a fogásokat melyeket pont az elektroncső ad a kezembe, például, hogy nem kell nagy kapacitás. Az is érthetetlen miért hallgatnak sok esetben NOS (No Over Sampling ) DAC-ot melyek paraméterei messze elmaradnak a mai korszerűnek mondott chipekétől és megoldásoktól. Persze én tudom, hogy én azért hallgatom ezeket mert ezek messze jobban közvetítik a zenét, de ők miért? Nekik a paraméter a fontos. Ez meghasonlás a szememben. Ez csak két példa volt. Összefoglalva én arra jutottam, hogy választani kell melyik utat járom következetesen. -Kedves olvasó nehezen írok erről szenvedély nélkül. – Jön az érvelés, hogy “a Singl Ended erősítő hallgatói a torzítást szeretik hallani”. Nos, hm, szerintem ez még igaz is. Viszont én meg azt tanácsolom, hogy inkább hagyjuk meg ezt a hibát, mint bevigyünk helyette tíz másikat. Ugyanis különbség van aközött aki a zenével hallgatja az erősítőjét és aközött aki az erősítőjével hallgatja a zenét. Persze én magam is támogatom az olyan hobbyt, hogy építők újabb és újabb készülékeket alkotnak melyek paramétereivel le akarják győzni-nyűgözni egymást versenyszerűen. De azt állítani, hogy ezek a készülékek jobban is zenélnek, az szerintem egyszerűen nem igaz, ezt nem kellene belekeverni. Az én célom olyan készülék építése amellyel le akarom élni az életem.
Hangfal
A hangfallal kezdem. Itt ugyanis minden eldőlt! A hangszórónak tapasztalatom szerint meg kell haladnia a 90db érzékenységet. Ennél érzéketlenebb hangszórókkal zsákutcába jutottunk. A hangfal meghatározza az erősítőt! Az érzéketlen – álláspontom szerint 90-92db alatti – hangszórók teljesítményéhsége ugyanis megfoszt a legjobb eredményt adó kapcsolástechnikáktól. Teljesítmény kényszerbe kerülök, ami ellenütemű, többfokozatú, visszacsatolásokkal tovább terhelt erősítőt követel. Ezek hangja számomra jellegtelen. A hangfal másik tapasztalatom szerint fontos tulajdonsága, hogy minden áramkörtől és kiegészítő sugárzóktól mentes, egyetlen szélessávú legyen. Igen, annak a legrosszabb a frekvenciamenete. De A kevesebb több! Minden kiegészítés ugyan javít a frekvencia meneten, de ront a Zene visszaadásának valódiságán. Én a FOSTEX FE206En a gyártó által közzétett DBR dobozzal valósítottam meg. Nem állítom, hogy ennél nincs jobb, biztosan van, de én nem tudtam megfizetni. Viszont eddig mindent magamögé utasított amit hallottam. Több olyan tapasztalattal is találkoztam, hogy próbálkozott valaki ilyen sugárzóval de eladta. Nem volt basszus, meg nem volt magas… ilyesmi okok miatt. Nos én meg azt mondom, hogy a szélessávúnak van csak igazán basszusa, mélydinamikája! Csilingelő magasak meg nincsenek is a zenében! Nem, nem, ott valami másról lehet szó! Akkor miről lehet szó, arról, hogy a hangfal mögötti rendszered csapnivalóságát minden kertelés nélkül az arcodba vágta! Mert ilyen. Őszinte. Bízzál benne! Mikor javítod a hibákat meg jön A Hang, falrengető lesz! Ha érzéketlen és további áramkört, értsd: hangváltót tartalmazó hangfalhoz ragaszkodsz akkor itt vége is. Kár tovább olvasni. Én sok mindennel próbálkoztam de egyszerűen nem találok megoldást azokra a problémákra melyeket a többutas és/vagy érzéketlen hangfalak hoznak magukkal. Az ilyen megoldások elméletben jobb hangzásra képesek önmagukban de a járulékos problémákkal együtt, összességében mégis rosszabb a hangzás. (Ugyan ez a véleményem a “bakelit” lemezjátszókról is.) Természetesen attól, hogy a cikk olvasásának hatására valaki most vesz szélessávú hangszórót rákötve eddigi rendszerére, valószínűleg a rendszere mégis rosszabbul fog szólni vele. Ennek oka az, hogy a szélessávú hangszóró olyan tükörhöz hasonlít melyben a hangrendszeredet a maga valóságában “látod”! Akkor miért vannak olyan sok hangszórót tartalmazó méregdrága megoldások? Mivel hallottam ilyeneket és ugyan nem szóltak rosszul de élettelenek voltak, csak arra tudok gondolni, hogy a gyártó célja a minél több hangszórót eladni elv. De lehet, hogy valami más.
Kábelezés
Jobb kábelekkel jobb hangzást érünk el. Ez tény. Ha a pénz nem számít talán bár meddig el lehet menni. “Egészen Paksig.” Csak kiváló minőségű kábeleket szabad használni mindenhol. De ha maga a rendszer nem zenél a kábelek árától nem is fog. Milyen kábeleket használok? Különlegeseket, kiválókat de nem ezoterikusakat. A belső feszültségvezetők: Belden, ezüstözött nagytisztaságú réz, teflon szigetelés. Zajra érzékeny jel belső továbbításnál: MOGAMI 2330 koax, egy helyen Van Damme. A hangfalkábelem: Sommer Orbit. Ha utánanézel pár ezer Ft/m mindegyik. Jobban szólnak? Igen. Mennyivel? Éppen hogy csak. Nem csodaszer. Ha valakinek a rendszere nem zenél, akkor ezen semmilyen kábel nem változtat! Én ezzel szemben olyan megoldásokat használok mely akkorát emel az élményen, hogy gyakorlatilag semmilyen kábel sem tudja ezt elvenni. A plusz pénzt inkább a készülék belső alkatrészeire költsd! Szerintem ez a jó irány. Ez persze megköveteli, hogy magad építs. Ezzel nem írtam azt, hogy villanybojler minőségű kábelek is jók! Azt írtam, hogy mindennek kell legyen határa. Persze ha a pénz nem számít… A kábelezéshez tartozik az egyik ok amiért nem szoktam belső képet készíteni, pontosabban közzétenni a készülékeimről. Ugyanis én is mint mindenki könnyen megtehetném, hogy a vezetékeket összefogom, kötegelővel is és szépen együtt párhuzamosan vezetem, könnyű lenne. Ám így az egymásra hatásuk is nagyobb. Emiatt ezt nem teszem. Így viszont nem mutat olyan rendezettséget. Választanom kellett, és a jobb hangzást választottam. Ezzel vajon azt akarom írni, hogy a szépen párhuzamosan vezetett, összefogott vezetékek rosszabb hangját hallani lehet? Nem, nem közvetlenül. A készülék, készülékhangját növelem ezzel. Gondolom. Ezért ha nem hagynám távol egymástól a vezetékeket mindig ott motoszkálna bennem, hogy milyen lenne ha! A forrasztóónnal is így vagyok. Ezüst és réz tartalmú ónt használok. Sohasem használtam másikat így nem tudok összehasonlításról beszámolni, de ha rossz minőségű ónt használnék mindig zavarna, hogy mi lett volna ha?! Ezt az érzést pedig nagyon nem szeretem.
Az erősítő
Kezdetektől fogva a korábbi cikkeim alapját szolgáló GU50 és 6N6P párosát használom. Más csöveket is meghallgattam és építettem velük erősítőt de nem voltak jobbak a GU50-nél. A GU arra is jó, hogy szemtelen módon fityiszt mutasson a szakiknak! A 6N6P-t pedig továbbra is nagyon kedvelem nagy teljesítménye miatt. Ez bizony mindig jól jön. Persze kiváló cső. A korábbi cikkben bemutatott kapcsolást már nem használom. Terveztem egy teljesen újat. Olyan ötleteim voltak amelyek ezt megkövetelték. Most gondolom várja az olvasó a kapcsolási rajzot. Több év kísérletezés egyedi ötletek, rengeteg munka van benne. Nem szeretném ha az “igazságosztók” bírtokába kerülnének. Így nem lesz itt a rajz, ennek a készüléknek sem. Viszont néhány dolgot leírok melyet nyitott elmével átgondolva rá lehet jönni miként oldottam meg én. Az erősítő képe itt látható
Amint látszik jó sok cső van rajta. Ennek oka, hogy amit csak lehetett elektroncsővel igyekeztem megoldani. Érdekesség még, hogy az áramkörben semelyik csövet sem lehet másikkal kiváltani. A szükséges egyensúly csak ezekkel a csövekkel áll be. Ám ez az erősítő sem nevezhető Full-Csövesnek az én mértékeim szerint. Azért nem mert az egyeniránytást félvezető végzi az előző cikkben említett Schottky SIC. Ezen kívül foglalkoztam még a fojtótekercses szűrés Pentódával kiváltásán. Ha mindent amit lehet elektroncsővel oldok meg a szememben akkor full-csöves egy készülék. Ezért ez nem az.
Itt most álljunk meg egy szóra, előre is elnézést ha elsőre kicsit nehezen érthető. A fojtótekercs azért jó nekünk mert azzal fejti ki a szűrőhatását, hogy reaktanciája nagy míg rezisztenciája kicsi. A Pentóda hatása hasonló, reaktanciája nagy a katód és anód közötti feszültségesés tehát egyenáramú rezisztenciája pedig kicsi. Ez azért lenne jó nekem aki szeret zenét hallgatni, mert a lemezmagos fojtótekercsek csak attól, hogy nagy az induktivitásuk még egyáltalán nem biztos, hogy jól is szólnak. Attól csak jól szűrnek, de a kapott hang már más kérdés. Azt ki kell tapasztalni miként ad jó hangzást a szűrés mellett egy fojtó. Ezért számomra logikus lépés elektroncsővel kiváltani őket. Miért az elektroncsővel nem kell kitapasztalni? Kérdezhetné valaki. Nem. Nem kell. Ugyan az elektroncsövek hangja nem egyforma, de attól még jól szólnak mind. Ha egy csöves erősítő nem szól jól, az nem a cső hibája. Egyenlőre, úgy értem ma, még az elején tartok a dolognak bár a kísérletek dokumentációja alapján a hatásfok jobb Pentódával 200V felett. Ez meg engem nem érdekel, csak az, hogyan szól. Ugyanis a csőhöz további alkatrészek szükségesek, ezért el kell gondolkodnom mit nyerek azon amit vesztek.
Visszatérve a különlegességekre. Én a feszültségerősítő szakaszban ragaszkodom a DC direkt csatoláshoz, hogy elkerülhessem a csatoló kondenzátort. Emiatt persze újabb problémát kell megoldani, a katódot az előző fokozat anódjának potenciáljára kell emelni. Ezen kívül viszont a katódon nem szeretnék sem ellenállást sem kondenzátort. Valahogy azonban a csövek munkapontját be kell állítani. Erre több megoldás is elterjedt. Automatikus előfeszítés ellenállással, ami nekem nem elég jó a katódellenállás és az áthidaló kondenzátor miatt. A fix előfeszítés segédtáppal, ami megint nem elég jó nekem mert így meg a kondenzátor stb. a segédtápon van ami a katódra van kötve. Ez nekem eben-guba. Más szempontok is vannak, de azt most nem részletezem mert már nekem nincs jelentőségük. Miért? Nos én egyiket sem alkalmazom, sőt félvezetős megoldást sem mert akkor meg félvezetős a hangja! Akkor hogyan oldom meg? Egy nagy rácslevezető ellenállással? Nem, nem úgy! Akkor hogyan? Egy ötödik módon! Kérek mindenkit, hogy ne haragudjon ezért, hogy nem írom le hogyan csináltam mert azt viszont leírtam, hogy hogyan nem! Mindez persze semmit sem ér ha nem jól szól. Amikor átkötöttem az áramkört a hang olyan volt mint mikor felkapcsoljuk a villanyt a konyhában! Szinte nincs passzív alkatrész, mégis működik! A megoldás hajmosás közben ált össze a fejemben. Először idős Zolibácsival beszéltem róla, de azt mondta nem érti pontosan, rajzoljam le. Egy skiccet készítettem. Csendben nézegette. Hallgattunk. Majd visszaadta a skiccet és ezt mondta:” Védesd le! Mert más fog meggazdagodni belőle!”. Szóval nincs rajz… A DAC erősítőjén valósítottam meg először majd hallva az eredményt a GU50 erősítő is e szerint lett már tervezve. Nem könnyű. Hú nagyon nehéz volt! De jó példa arra, hogy igenis lehet másként! Visszatérve a GU50-re, ez bizony nagyon jó cső! Triódaként van kötve, a fékező és segédrács az anódon egy-egy 100 Ohm/2W AMRG-vel. De nem muszáj így kötni. A 6N6P teljesítményét pedig érdemes kihajtani, a nyugalmi áramát 7mA fölé, főként a második triódafélen. A csövek fűtése továbbra is AC, közepelve Audio Gold ellenállással. Légszerelt. Természetesen az egész erősítő nem tartalmaz pótmétert, sem trimmert sem semmit ami nem fix. Sehol. Elektrolit kondenzátort sem tartalmaz, sőt lassan már kondenzátort sem… 🙂 A kapcsolatok kizárólag forrasztással rögzítettek. Ez persze minden készülékem áramkörére igaz. Bármilyen műszaki előnnyel kecsegtet egy kapcsolás, egy áramkör ha trimmert vagy bármilyen változtatható alkatrészt tartalmaz, elvetem. Az egész rendszerre igaz, hogy analóg módon sehol semmit nem lehet állítani. Ez persze azzal jár, hogy részegen nem szabad hallgatni, mert nincs semmi ami visszafogja például a hangerőt. Itt bizony észnél kell lenni. A hangerőt a számítógép szoftverén lehet kizárólag állítani melynek gyakorlatilag nincs minőségromboló hatása. Ezzel semmilyen analóg megoldás nem versenyezhet. Igen a hangerő szabályzás óriási probléma. Ezért én egyszerűen kikerültem. Az erősítő kapcsolására visszatérve, mivel nem visszacsatolt így a kezembe maradt a hangfal számára legideálisabb földfüggetlen csatlakozás. Vagyis az erősítő kimenetének mínusza nincs összekötve a földeléssel. Póbáltam földelten is, mert a lehetőség megvan, csak itt nem kényszer, nos a lényeg, hogy mindazok akiknek földelt a hangafalkimenetük, bizony sajnálhatják! Nagyszerűbb hangzásból maradnak ki. Ez jó példa arra miért jó az érzékeny hangfal. Ezt az egészet ugyanis az tette lehetővé.
Itt szeretnék kitérni egy fontos tapasztalatomra bár nem csak az erősítőre igaz. Az történt ugyanis, hogy félvezetős erősítőt építettem. Mikor késznek nyilvánítottam hangban, mivel teljesen zajtalan volt, nem lehetett hallani, hogy be van kapcsolva. Emiatt arra gondoltam be kell építeni egy LED-et, hogy világítson mikor üzemel. Így is tettem. Ekkor jött a meglepetés, az az egy LED egyszerűen lerontotta az egész erősítő hangját. Ekkor még három másik helyen jöttem le az erősítő áramköréről, hogy a LED-et meghajtsam, mindenhol ez volt az eredmény. Emiatt arra kényszerültem, hogy teljesen független áramkört kellett építenem annak az egy nyavalyás LED-nek. Na így már jó lett megint. Egy életre meg jegyeztem, hogy egyetlen LED jelenléte mindent tönkre tud tenni. Nos képzeljétek el miként tekintek olyan erősítőkre melyeket LED-k világítanak meg… Mert abban biztos vagyok, hogy spórolási okokból nem kaptak független áramkört. Persze ez a vak véletlenen múlt mert ha egyből LED-el együtt hallgatom csak meg akkor nem tudok a problémáról én sem. Szóval szerencse is kell.
Adatforrás
Mikor a felvétel elkészül valamilyen módon azt maradandóan tárolhatóvá kell tenni. A bakelit lemez is módosítva tartalmazza a felvételt melyet a RIAA korrektor visszamódosít. ( Tudom, hogy a lemez Vinyl-ből készül, de azért használom a bakelit szót mert az terjedt el. Azt is tudom, hogy a hangfal valójában hangdoboz inkább de a hangfal elnevezés terjedt el. ) Rendszeremben az adatok forrása a számítógép. Vajon számít az ilyen szerepben lévő PC felépítése a végső hangzásban? Sajnos igen. Azért sajnos mert első nekifutásra a probléma egyszerűnek tűnik, de nem az. Ezt mutatja, hogy léteznek un. Audio Pc-k. Erre kicsit kitérek: Ezek olyan készülékek melyek nem csak adatokat biztosítanak, hanem a hang előállítását is elvégzik, amolyan all in one készülékek. Ezekkel kapcsolatban komoly aggályaim vannak. -Azt is leírom, hogy ilyeneket, melyet valaki “Audio PC”-ként mutat be nem hallgattam, csak belenéztem.- Az első amit nem lehet kikerülni az ATX tápegység. Összeszámoltam már, tisztességesen megépítve az alkatrészköltség 2022 tavaszán kétszázezer Forintot is meghaladja. Ez csak a táp. Nem találkoztam még olyan “Audio pc”-vel ahol mind a három ág ( 3,3V, 5V, 12V) ilyen független, lineáris lett volna. Ennek hiányában nem is érdekelt a dolog. Mert mindig piszkálna a gondolat: “Hogyan szólna rendes, lineáris táppal?!” Ez után jön az alaplap problematikája a gyárilag rászerelt stabilizátorokkal melyek zeneiségüket tekintve általában borzalmasak. Ezt követi a DAC chip és az ezt kiszolgáló chipek és oszcillátorok melyek minősége jó indulattal is kérdéses. Egyszerűen nem erre készültek eredendően. Most audio vagy pc? Én ezek miatt ebben nem hiszek. Olyan ez számomra mint az ezermester aki már semmihez sem ért igazán. Egy rövid gondolat erejéig kitérek az átalakított CD lejátszókra is. Miről is van szó ebben a megoldásban? Van egy kiváló CD játékos mondjuk egy ROTEL RCD-855, melynek a folyamat legvégén lévő erősítő IC-ét cseréljük elektroncsőre. Az elektroncső természetesen jobb eredményt ad, ezt rögtön hallani is, de e fölé nem tudunk menni mivel minden ami ez előtt van, tehát a teljes áramkör a régi marad. Ez a gond. Sőt a mechanikus lemezolvasó rész is a régi marad annak minden nyűgjével. Érvelésem, hogy egyetlen dolgot feljavítani egy teljes és összetett áramkörben, kevés. Szóval én nem mennék ebbe az irányba. A fentebb és lejjebb leírtakról nem állítom, hogy igazam van, csak azt, hogy én nem tudok jobbat. De térjünk vissza az adatforrásra. Amiről itt írok olyan PC vagy laptop mely csak és kizárólag az adatok forrása. Ennyi. Mást nem bízunk rá. Sajnos ez is különleges kell legyen. Ugyanis ezt is kipróbáltam. Minden más munkát külön, divatos szóval dedikált készülékre bízunk. Tehát PC vagy laptop kell melyben minőségi, nagy zajelnyomású stabilizátor IC-k vannak (70db feletti) és kizárólag lineáris tápegység táplálja őket. A lineáris tápegység miatt azt az utat választottam, hogy építek egy laptop tápot, lényegesen egyszerűbb mint egy ATX táp. Erről hajtva hallgatok meg laptopokat. A lineáris táp melyet építettem természetesen kiváló minőségű és audió alkalmazásba gyártott alkatrészekből áll. Ergó: drága! De itt csak egy feszültség kell és kevesebb Amper.
Foglalkozásom következménye, hogy sokféle laptopot meg tudtam hallgatni adatforrásként: Dell, HP, Lenovo, Asus, Acer és a kis Raspberry Pi 4b. (A Raspberryhez természetesen külön tápot építettem.) Mind egyforma! Vakteszten nem tudtam volna megmondani mikor melyiket használom, talán a Raspberry jobb volt. És ekkor jött az egyetlen mely valóban kimagaslott ez pedig a Fujitsu Lifebook! Azonnal hallani, hogy ez bizony rendben van. Nem csoda, Japánban készül ma is. Gondolom a jó minőségű alkatrészek munkája a jó hangzás. Lineáris tápegységgel lépünk felfelé vele. Ez után felmerül a kérdés, hogy az operációs rendszer is számít-e? Ezt is kipróbáltam.
Fáradságot nem kímélve hallgattam: Ubuntu, Raspbian, Manjaro, Volumio, KDE, KODI, Unix és egyéb átiratok… Mind rossz! Igen jól olvastad, mind rossz! Nem értettem miért szólnak ezek mind egyformán rosszul? Az ok, hogy a hangadatok képzése egyforma, az un. Alsamixer végzi! Sajnos ezen oprendszerek ezt használják, az eredmény lesújtó! A hang összeesik, mesterséges ízű. Le sem jön a hangfalról! Pedig én örültem volna a legjobban ha legalább az előbb írtak közül egy jó lett volna. Sajnos le kell írjam egyedül a Windows szól jól. (Ezért pedig nem fizet nekem a Microsoft…) Azt is kipróbáltam van e különbség a 7, 10, 11 között. Én nem hallottam. Jó volt mind. Pedig utálom a windowst… Persze nem önmagában szól jól. Ezért jön a következő kérdés: Az oprendszeren belül számít-e a lejátszó szoftver? A válasz igen. A VLC és a WindowsMP nagyjából egyforma. Csalnak mind a ketten. Meg az összes ingyenes is, winamp, ilyesmi. Nem a mi igényeinkre készült. Jobb a Foobar2000 vagy a JRiver, de nem sokkal. Lehet, hogy csak “placebó” hatás. Ha őszinte akarok lenni nem igazán van különbség közöttük. Találtam azonban egy igazán hallhatóan jót. Ez pedig az AUDIRVANA! (Tőlük sem kapok pénzt!) Ezzel valóban jobban szól minden! Sajnos fizetős és drága, nekem. Sajnos hallgatása után a Trial idő lejárta óta elvonási tüneteim vannak. A szoftver annyira direkt, hogy nem tudtam semmi mással pótolni. Hidd el kedves olvasó próbáltam kiváltatni mással, mind hiába. Ja! Még valami! Adattárolás. HDD vagy SSD? SSD! Pont. Ezzel létrehoztuk a zenei fájljaink tároló helyét. Valamint ebből létrejön az USB isocrone adatcsomag. Ezt fogadja a következő láncszem az USB-S/Pdif konverter.
USB-S/Pdif konverter a modern RIAA
Kezdődnek a bajok! A DAC –ban lévő receiver chip nem beszél USB-ül. Kell neki egy tolmács. Nos azt az emberek közötti tolmácsolásból is tudjuk, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen ez a tolmács. Ezen kijelentésem bizonyítja, hogy bizony félmilliós ilyen készülékek is vannak. Öröm az ürömben, hogy az egyre drágább modellek alapja ugyan az és csak a számomra felesleges szolgáltatásokban tudnak többet. Mint pl: távirányító, HDMI, ilyesmi. Nekem viszont csak az alap kell! Legalább egy Évet kísérleteztem egy olyan USB/SPDif konverter tervezésével és építésével mely hagyja zenélni az utána következőket. Bármi áron. A boltban kapható összes, igen az összes ilyen termék ugyan attól a hibától szenved. Mégpedig, hogy az első és az érdemi munkát végző USB interface chip a számítógépről kapja a táplálást. Általában valamelyik XMOS U széria csipet használva. A gyártók ezt a problémát úgy oldják meg, hogy kondenzátorokat és fojtókat illesztenek az áramkörbe, hozzáteszem eredménytelenül. (De lehet rá hivatkozni!) Magyarul a számítógép kapcsolóüzemű, zajos tápegysége látja el energiával. Ezzel vége is. Hiába minden utána lévő vakítás. Alapjaiban rossz. Sokat gondolkodtam miért van ez így, hisz az biztos, hogy a gyártók ezt tudják. Arra jutottam – és ez csak spekuláció-, hogy a sokkal jobb hangot a gyártók beáldozták a szélesebb vásárlórétegért cserébe. Miért gondolom ezt? Nos nehezen tudom elképzelni, hogy a Singxer kiad egy félmilliós terméket azzal a kikötéssel, hogy csak védőföldelt számítógéppel működik! Ezt a felhasználók többsége nem is értené, hogy “ez most akkor mit jelent?”. Van ugyanis egy komoly probléma. A probléma amivel én is természetesen szembesültem az un. “USB – handshake”, azaz az USB-kézfogás. Vagyis a számítógépnek, legyen az Apple, PC, Laptop, bármi fel kell ismerje a rákapcsolt ezközt, hogy kommunikáljon vele. Minden USB szabványt próbáltam és valóban kijelenthetem: ha, tehát HA az USB-s eszközt nem a számítógépről tápláljuk a kapcsolat létrejötte bizonytalan lesz. Ennek okát a számítógépben lévő USB vezérlő chip kialakításában látom. Ezen nem tudunk változtatni. Ezek a vezérlők az USB portról sok mindent figyelnek, munkájuk összetett, talán emiatt biztosabban dolgoznak ha közös tápegységről működnek a rákapcsolt eszközzel. (Gondolom.) Ha ez nincs, és a rákapcsolt eszköznek független tápegysége van a kapcsolat létrejötte bizonytalan. Sok mindennel próbálkoztam de nem sikerült ezen javítanom. Ez az ok amit a gyártók nem mernek bevállalni. Ha már létrejött a kapcsolat általában nincs gond. Ez a kézfogás csak akkor jön létre, ha közös a két eszköz földelése. Maga az USB föld kevés. Ez a probléma gyökere. Ugyanis emiatt a laptopok többsége kiesik. Mivel azok általában műanyag házban vannak a védőföldelés nincs bekötve. Emiatt az ilyen laptop, és ebből van több, nem ismeri fel a független táplálású eszközt. Vagy legalábbis csak nagyon nehezen. A valóban fémházas laptopokkal és a szintén fémházas PC-kel nincs ilyen gond mivel ezeket védőföldelni kell. Így ezen keresztül azonos potenciálon vannak a független táplálású konverterrel, vagyis annak tápegységével. Ezen nem lehet változtatni. Emiatt a gyártók azzal próbálnak kitűnni, hogy egyéb a szememben felesleges szolgáltatásokkal pakolják tele készüléküket aminek áramkörei tovább rontják a helyzetet ugyan de jól néznek ki. A készülékek másik végén is gond van. A kész jel kicsatolása a másik sarkalatos probléma. Ravasz CPLD processzorokat építenek jó esetben be, hogy valahogy eltereljék a létrejött zavarokat. Ezt fizettetik ki. Drágább modelleken ezek már független és lineáris táplálást kapnak gyárilag. Azt meg kell említenem, hogy ezek közül van amelyik valóban hatékony. Én készítettem komoly, független táplálású konvertert a Singxer F1-ből és el kell ismerni nagy jó lett. A feljebbi (drágább) Singxerek sem tudták megverni mivel nem merték bevállalni amit én igen. Ennek mikéntjéről weblapomon részletesen írok:
Singxer F1 vs Hecate LT
Na eddig az elmélet. Próbáljuk ki a gyakorlatban! Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen a hangzás ha ezt az egészet leegyszerűsítjük és elektroncsővel csatoljuk? Tehát kellene egy chip ami nem végez más munkát mint kapcsolatot biztosít a számítógéppel és van digitális S/PDif kimenete, ezen kívül táplálhatom külön tápegységről és az ütemet független oszcillátorról is adhatom neki. Majd ezt elektroncsővel csatolom! Ennyi! Nincs LED, nincs TFT, nincs HDMI. Ebből az ötletből kísérleteztem ki azt az ezközt mely egyszerűen fantasztikus! A konvertert öt független áramkör élteti melyek ezek: 1.- az elektroncső anódfeszültsége, komoly folytótekercses szűréssel, elektrolit kondenzátor nélkül. 2.- az elektroncső fűtése, mely komoly alkatrészekkel szűrt és stabilizált, 3.- az interface chip DIGITÁLIS feszültsége mely szintén komoly, értsd direkt audio alkalmazásba gyártott alkatrészekből épült, szűrt, stabilizált. 4.- az interface chip ANALOG feszültsége mely szintén komoly, értsd direkt audio alkalmazásba gyártott alkatrészekből épült, szűrt, stabilizált. 5.- a chip órajelét biztosító, komoly oszcillátor, komoly, szűrt és stabilizált. Minden független táplálással! Nincs hozzá hasonló!
Azért írtam, olyan sokszor, hogy “komoly” mert minden alkatrész különleges, általában Magyarországon nem kapható, ezen felül ezekből is képes voltam minden áramköri részlet alkatrészeit kihallgatni több féle képen. Az egész természetesen légszerelt kivitelű. Miért? Mert amint írtam itt ÖT független áramkör dolgozik melynek négy független földelése van. Ezt nyákos kivitelben minimum 6 (hisz a pozitív ág is kell) , szóval 6 rétegű nyákkal lehetne kivitelezni, az pedig nem lehetséges. Erről majd a DAC-nál bővebben, ahol 8, nyolc! áramkör dolgozik össze.
DAC vigyázat Mélyvíz!
Ha az erősítőt baltával faragjuk a DAC-ot szikével. Ám pont ezt szeretem benne.
A képen látható DAC már nincs nálam egy barátomnál zenél. Újat kellett építenem, de nem bántam mert nagyobb helyre volt szükségem néhány változtatáshoz. Ezen a képen is jól látszik, hogy a nagyméretű kondenzátorok csak kívül fértek el.
Az egész cikk lényege most következik. Minden készülék mely részt vesz egy hang előállításában alapvetően készülékhangú. Ezt mind halljuk, Te is én is. Ennek oka az áramkörök zavarai. Vagyis inkább finomabban fogalmazok, én ebben látom az okot. Amint ezek létrejönnek, és létrejönnek, onnanról ezt hallgatjuk. Egyfajta réteg, vagy bevonat a hangon ami miatt a rendszer képtelen becsapni, tudom, hogy nem igazi zenekar játszik. Az eredeti felvételhez kötött jel egyre inkább háttérbe szorul és egy számomra egyre elviselhetetlenebb (mert itt tartok) hang jön létre. Nem! Ezt nem akarom! Hogy csak a gitár hangja marad, a teste eltűnik, az énekes feje síkba kerül és testetlen lesz… Olyan erős volt és van bennem az elszántság, hogy a már leírt és elhallgatott megoldásokat voltam képes kikísérletezni. A zavaroknak négy fő okát látom, melyből hármat leírok:
Első: Az alkatrészek nem kívánt, járulékos tulajdonságai mint például; ellenállás zaj, parazita induktivitások, kondenzátorok szivárgásai, fázistolás, stb… Ezt az által csökkenthetjük, hogy kevesebb alkatrészt használunk. Ez ilyen egyszerű.
A második ok maga a NYÁK-lap. A PCB lapok hangra gyakorolt káros hatásaival sok cikk foglalkozik. De úgy tapasztalom ezeket csak én olvasom. A legtöbben úgy tesznek mintha ez a probléma nem is létezne! Íme egy példa:
https://www.proto-electronics.com/blog/top-5-rules-pcb-noise-reduction
Tessék kutatni van még bőven dokumentáció. Ezen zavarokat azáltal szüntethetjük meg, hogy nem használunk NYÁK lapot. Ez is egyszerű. Tehát légszerelés. Amiért ezeket pont itt írom le az ok az mert a DAC mint nagyfrekvencián működő eszköz különösen ki van ennek téve. A másik ilyen készülék a S/PDif konverter. A NYÁK okozta kedvezőtlen körülmények magyarra fordítva un. “Dinamika elszívásban” jelennek meg a hangban. -Olvastam egy másik helyen.- Ezt pedig pont nem szeretnénk. Akkor miért épülnek ezek a készülékek NYÁK-ra? Mert így könnyebb, értsd: olcsóbb gyártani. Egy betanított munkás is végig tudja bambulni. Persze nyákon rendezettebb képet is mutat. Azt értem, hogy a gyártók ezt az utat választják de azt nem, hogy aki magának épít miért lép ebbe a gödörbe. A nyákos kivitellel van még egy ennél is nagyobb gond:
A harmadik zavar forrás a FÖLDELÉS. Ez pedig csupa nagy betűvel. Ugyanis szerintem, arra jutottam, az Audiophile zenehallgatás szent Grálja nem más mint a földelés. Erre pedig évtizedekkel korábban is rájöhettem volna mert középiskolás tananyag. Ugyanis “van az áramköröknek egy technikai iránya és van egy fizikai iránya!” Emlékszünk? Most nem csillagpontos földelés alapgondolatáról beszélek. Nem, az csak az előszoba. A következő dolog történt ugyanis: A DAC kiszolgáló áramkörei közül az egyik pozícióban szerettem volna meghallgatni egy másik kondenzátort. A Nichicon UKA helyett UFG-t (Fine Gold). Ám ebből csak 100V-os volt itthon, ezért jóval nagyobb volt. Úgy fért csak be, hogy egy arra futó földvezetéket 1,5cm-el arrébb kellett forrasztanom a központi földsínen. A kondenzátor nem vált be. Visszaforrasztottam a régit és ekkor jött a döbbenet: A DAC hangja megváltozott. Én úgy szoktam mondani, hogy elkezdett kiabálni. Ez az a készülék íz amit annyira utálok. Pedig előtte rendben volt. Előtte nem kiabált, énekelt. Gondolkodtam mi változott, ugyan azt az alkatrészt tettem vissza?! Ekkor hasított belém a gondolat, nem minden van ugyan úgy! Jaj! Gondoltam, nehogy ne legyen mindegy a földágak helye és/vagy sorrendje! Visszaforrasztottam az előző helyre a földvezetéket. Halljatok csodát, megint nyugodt lett a hangja. Nos könnyű kitalálni mi következett ez után. A DAC tápellátásának 8 földelő ága van! És ehhez még jönnek hozzá az egyes chipek digitális és analóg földpontjai. Igen képes voltam kihallgatni melyiket hova és milyen sorrendben. Megérte! Ez után a DAC-on tapasztaltak szerint az S/PDif konverter 4 földelését is “sorbaraktam”! Ezt nyákos kivitelben nem lehet! Mert sem nem kapni ilyen nyáklapot sem nem tudjuk az alkatrészeket különböző mélységbe forrasztani. Milyen lett a hang? Az eredmény, hogy a zene hallgatása olyan élvezettel telt meg és olyan erővel szól, amire mindig vágytam.
Visszatérve magára a DAC-ra amiért szerettem vele kísérletezni, mert éppen az érzékenysége miatt minden változást jól mutatott. A rajta bevált fogásokat, alkatrészeket a többi készülékre is átvezettem, ha lehetett. Például rátaláltam a Panasonic ERG ellenállásra! Mely igazán kiváló! Felhívom a figyelmet, hogy az ellenállásnak, ennek is, határozott iránya van!
A kép melyet magamnak készítettem, azt hivatott mutatni, hogy a mindenkori potenciált tekintve az ellenállás melyik fele mutat az alacsonyabb felé.
A DAC nálam 8 áramkört tartalmaz, melyek mind függetlenek. Tehát nyolc transzformátor, nyolc egyenirányítás, nyolc szűrés és stb… 8, 8. Melyek ezek:
1: Csöves erősítő anódfeszültség, csöves egyenirányítással, elektrolit kondenzátor mentes, fojtóval szűrt.
2: Az elektroncsövek fűtése, szűrt, stabilizált egyenfeszültségű.
3: a receiver chip analóg 5V.
4: receiver chip digitális 5V.
5: logikai IC 5V.
6: DAC chip analóg 5V.
7: DAC chip digitális 5V.
8: DAC chip analóg -5V.
Nos ezen 8 áramkörnek az első nagykondenzátora az áramkörök nyolc “leghidegebb” pontja. Ezek futnak egy közpinti helyre mely alkotja a csillagpontot. Mely egy kb. 10cm hosszú sín. Melynek nyilván két vége van. Ide futnak be a chipek analóg és digitális földelései is és az S/Pdif jel mínusza is. (ezt azért írtam le külön mert a kapcsolási rajzokon ez a mínusz a chipre érkezik kondenzátoron keresztül, pedig jobban szól, ha először a kp-földre és onnan a chipre.) Ez az ahol a sorrend nem mindegy! Lehet kísérletezni! Persze csak ha légszerelt a DAC.
A készülék alapját képező DAC chip számomra sokáig kérdéses volt. Rendelkeztem két alkalmas eszközzel, a TDA1541 és az AD1865N. Sokáig volt tervben, hogy építek egy kiváló “testet” és a két chipet felhasználva, két szívet, hogy ugyan abban az áramkörben, nagyon komoly kiépítésben meghallgassam őket.
Amelyik jobb, azzal élek tovább. Meg is tettem. Próbálok rövid lenni. Nos bár a TDA1541 hangja is szerethető de azt tapasztaltam, hogy egyszerűen nincs egy szinten az AD1865N-el. Tehát a Philips megoldása is jó de az Analog Devices megoldása egyszerűen magasabb szint. Próbálok még árnyaltabb lenni. A zenekar valósághű megidézése benne van az AD chip-ben, míg a TDA chip erre a szintre kevésbé tud fellépni. Ezt a bekezdést két percig tartott leírni de a kísérlet elvégzése hetekig tartott.
Visszatérve az egész cikk alapgondolatára az AD1865N kiváló példa arra, hogy a zene visszaadásának képessége és a divatos megoldások nem járnak kéz a kézben. Ez a chip többszörösen elavult, nem gyártott, régi “csatabárd”! A jelenleg hozzáférhető DAC chipek messze jobb paraméterekkel rendelkeznek mindenben. Elvben és marketing dumában jobban szólnak. De mikor meghallgatjuk őket akkor van a végső valóság! Ma azt gondoljuk öntelten, hogy nyers számítással mindent megoldunk izomból! De Én nem szeretnék uniformizált hangot hallgatni! Csak zenéljen! Tudom nem sok mindent árultam el csak kapargattam a felszínét ennek a ritka nézőpontnak.
Mibe kerül mindez? Hú, sokba. Valahol ötszázezer és millió Forint között van az alkatrész. Mivel a boltban semmit sem kapni, a postaköltség tetemes ebből. Azon kívül a válogatás miatt még a kiváló hangú alkatrészekből is több kell. De 5 év alatt kellett kifizetni. Az eredményt tekintve a hang amit kaptam sok milliós. Sőt hallottam ilyen “sokmilliós” rendszereket és bizony szégyellhetik magukat. Mindent én építettem a fülétől a farkáig. Minden porcikáját ismerem. Mindent túlterveztem. Nem fog elromlani! Nem öregszik, csak érik…
Az ország több pontjáról járnak hozzám hallgatók. Szeretnék meghallgatni mire fel van ilyen nagy szám! Vagy mert hozzáállásommal egyetértenek és kíváncsiak. A meghallgatások alatt a hallgatók vagy teljes csendben döbbenten ülnek vagy ezt mondogatják: „Azta!” „Azta mindenit!” Én ez utóbbihoz tartozom, mert még engem is mindig meg tud lepni! A Feleségem is eljött már a műhelyembe és a kedvencét James Blunt-ot idéztem meg neki. Az első szám után ezt mondta: „ Most vagy kikapcsolod vagy kimegyek és a folyosón fogok sírni!” Ez a legnagyobb dicséret! A művész mondanivalója ott van a felvételen, csak folyton befedik! Én kitártam!
Rendszerem csak hallgatni kell. Azt gondolom mindent kipróbáltam. De ezt már sokszor gondoltam 😊
Ajánlott irodalom:
Magyari Béla: Rádiótechnikai Zsebkönyv
Dr. Barta István: Rádiókészülékek és Erősítők
Stephen Hawking: A Nagy Terv