Kísérletek GU50-re és Csöves DAC

Kísérletek GU50SE erősítőre és Csöves DAC 

2017 tavaszán szólalt meg először a magam építette GU50 SE erősítőm. Az építéséről egy cikket is írtam. Az azóta eltelt időben sem tétlenkedtem. Miközben más erősítőket is építettem, a GU50-nel folyamatosan kísérleteztem. Két alkalommal teljesen átépítettem. Gyakorlatilag végigpróbálgattam az egész áramkört. Tapasztalataimat ebben az írásban foglalom össze. A fő szempontom: a hangzásra gyakorolt hatás. Erről esik ugyanis a legkevesebb szó. Remélem tanulsággal is szolgál azoknak, akik erősítőépítés gondolatával foglalkoznak. Másnak más tapasztalata lehet, ez az enyém. A lentebb leírtaknak persze szinte semmi hallható hozadéka nem lesz, ha az egész “lánc” nincs rendben. A szoba, a hangfalak, a kábelezés, ezzel mind foglalkozni kell, mind hozzátesz vagy büntet. Néhány gondolat erejéig erre is kitérek, én hogyan oldottam meg.

Szem előtt tartottam a hang reprodukálásából eredő problémákat. A mikrofonnal felvett hang már változásokon esik át, majd ennek a most már jelnek a felnagyításával újabb változáson esik át. És ez még csak az élő zene. Tovább romlik a helyzet, ha felvételről, egy zenei konzervet játszunk vissza. A jel maradandó rögzítése, majd a rögzített információból a jel visszanyerése újabb áramkörök létét feltételezik. Itt már négyszeresen romlik az eredeti élő hang. És akkor még nem is említettük a mára ezen láncolat közepébe épített digitalizálás folyamatát, ami megint csak befolyásolja a végeredményt újabb kétszeres szorzóval. Könnyű belátni, hogy ezen folyamatban részvevő készülékek, kábelek, tranzisztorok, ellenállások, stb. mind befolyásolják a végeredményt, és általában nem jól. Minden ponton hozzátapadnak az eredeti jelhez elektromos “darabkák”, míg másutt leválnak róla darabok, ezek ráadásul külön életet élnek az áramkörök kuszaságában… E folyamatok közben a hang egyre kevésbé hasonlít önmagára. Ez itt a probléma!

Készítettem félvezetős erősítőt is és csak jókat tudok mondani róluk. Egy félvezetős erősítőnek a csövesekkel szemben semmilyen szégyenkezni valója nincs. Téves az a reflex, hogy az erősítő, amelyben az aktív alkatrészek csövek, az már jó is. Lehet rosszat csövekből és nagyon jót félvezetőkből is. Van azonban néhány dolog ami engem – hangsúlyozom, engem – zavar a félvezetős fronton. Az első, hogy az alkalmazott nagy áramok miatt nagy kapacitások szükségesek. Főként a tápegység szűrésénél. Ezért csak az elektrolitkondenzátorok jöhetnek szóba. A másik, hogy az a tapasztalatom, hogy a csöves erősítők felbontása nagyobb. Konkrétan azt tapasztalom, hogy példaként a gitár megszólalásánál mind a két részről jól hallani mindent. De az amikor a zenész a húrhoz ér, az hiányzik a félvezetősből, ez a legelső pillanat nincs meg. Sajnos, ha ezt egyszer az ember kiszúrja egy csövesen, akkor már mindig hiányozni fog. Tehát a legelső hangok ezek prezentálhatóan megvannak a csövön és hiányoznak a félvezetősön. Vagyis óvatosabban fogalmazok: nem hallottam félvezetőstől ilyen felbontást. Most hogy ez a tértöltés miatt van-e, vagy mástól, azt találgathatom, de nem az a lényeg. Ezen kívül az, hogy nem egyformák, hangzásviláguk más, az szerintem vállalható. Attól, hogy más, még nem rosszabb.

Az eredeti  kapcsolás:  

Rádiótechnika 2014/01: 

Jegyzetek, néhány átépítéssel későbbről.

Amikor változtattam az erősítő alkatrészein és kapcsolásán, felmerült bennem, hogy a méréssel vagy a hangzással foglalkozzam. Ez gyakori téma minden fórumon. Könnyen torkuknak esnek emberek ilyen témán. Igazságot nem szeretnék tenni, csak azt írom le, én miként gondolom. A paraméterek megléte az első szint, utána erről a szintről kell fellépni a minél jobb hangzásra. Vagyis: egy erősítőnek elsőként biztonságosnak kell lennie. Pont. Ez a legfontosabb paraméter. Ezen kívül az erősítőnek meg kell felelni bizonyos műszaki paramétereknek. Itt már elszabadul a pokol! Alapul vehetjük a DIN 45500 szabványt is, amely kísérlet volt arra, hogy valamelyest rendet tegyen. Ezt lehet alapul venni nekünk is. Ezt legalább annyian vitatják, mint ahányan támogatják. Nos, ami ennek a paraméternek megfelel, az HI-FI. MÁRMINT MŰSZAKI PARAMÉTEREIBEN. Ez sajnos vajmi keveset árul el a készülék hangzásvilágáról. Nekem ez a legalja! Ez a tipikus erősítő melyet a legtöbben keresnek illetve hallgatnak. A dübörgő mélyek, a csilingelő magasak! Nekem ez a szint csak az óvoda. Egy erősítő több mint egy pusztán jól működő áramkör, a hangzásvilága több mint frekvenciák és amplitúdók!

Ettől a ponttól pedig el kell hagynunk a paraméterek világát. Miért? Mert egy erősítő az érzékszervünk elbűvölését kell szolgálja. Itt van a bökkenő! Vegyünk egy példát, ez mutatja, hogy a “paraméter” nem a problémára ad választ: A fent említett HI-FI szabvány a fejhallgatókra előírja: a 94 dB hangnyomáson mért harmonikus torzítás nem haladhatja meg az 1 százalékot 100 és 2000 Hz között. Ez a HI-FI fejhallgató. Vajon akkor ez azt jelenti, hogy Hi-Fi, ha 1% alatti, audiophile, ha 0,1% alatti, és High-End, ha 0,01% alatti a torzítás? Bár ilyen egyszerű lenne!… Sajnos ez így nem igaz. Az e-bay-ről rendelt párezer forintos áramköri panelek vígan teljesítenek kiváló paramétereket. De mégis borzalmas a hangjuk. Szó szerint kikergetnek a szobából. Nem azért építettem erősítőt, hogy csak idáig jussak. Számomra az a mérték, ha a zenész, az énekes jelen van a szobában. Az illúzió tökéletessége! Ezért ha az érzékelhető minimálisan szükséges paramétereket egy erősítő teljesíti, akkor ezen a megközelítésen túl kell lépni.

Ezen a gondolatmeneten haladva leírom, miért kezdtem egyáltalán bele az erősítőépítésbe. Én harminc éve próbálgatom, miként lehet jobb hangot előcsalni egy rendszerből. Ennek fontos része az erősítő. Ehhez pedig három dolog kell: a hangzás szempontjából ésszerű legjobb alkatrész, a hangzás szempontjából legjobb kapcsolás, és a hangzás szempontjából legjobb kivitelezés. Nos, azok, akik erősítőket építenek, műszaki emberek. Nem hajlandók olyan szempontokkal is foglalkozni, amit a klasszikus fizika keretein belül nem lehet értelmezni. A mérnök helyzete ezen kívül nagyon összetett. Meghatározott pénzügyi keretből kell kihoznia előírt paramétereket. Az otthoni építő szabadabb. Viszont az a tapasztalat, hogy az ítéletet az ember füle mondja ki. Ez a végső valóság! S mivel ez a helyzet, a játék a fülünkért van, ezért ez a fő szempont. Szerintem. Ezért dacból, “Hát jó, akkor megépítem magam” álltam neki. Most meg nem bírom abbahagyni! Én ugyanis csatornánként mindent párba válogatok és mindent egyező irányba forrasztok be. Mert szerintem minden egyik irányban jobban szól mint a másikban. Ezen kívül nem vagyok hajlandó NYÁK-ra építeni, kizárólag légszereléssel. Számomra az erősítőben nincs kitüntetett útvonal. De folytathatnám az egyéb, szerintem elhagyhatatlan kivitelezési módszereket. Szerintem ettől lehet végül High-End egy erősítő, hogy minden, de minden számít az építésénél, nem pedig rég érzékelhetetlen (csak mérhető) paraméterek tömkelegétől. Mindezek dacára sem állítom, hogy a kapott erősítő High-End. Évtizedek óta keresem a hangot, de még nem hallottam High-End rendszert. Pedig hallottam a Kronzilla-t is. Ezzel nem azt írtam, hogy a Kronzilla nem jó. Hanem hogy képességeit nem sikerült prezentálni.

Kronzilla

Mert mi a High-End? Számomra az illúzió tökéletessége! Munkámból adódóan rendszeresen van lehetőségem igazi hangszereket hallgatni, hús-vér előadókat hangosítani. Ki merem jelenteni, hogy nem vagyunk képesek hibák nélkül megidézni egy ilyen előadást. Pedig az lenne a High-End, csúcs, vége…

Beszerzés

Kínai alkatrészt eleve nem használok. Sajnos a boltokban csak az van. Ez nagy gond. Ezen kívül mindent hamisítanak. A 80 Ft-os Wima kondenzátort is. Mindent. Nyilván a hamisított termék a közelében sem tudja az eredeti gyártói paramétereket. Az e-bay kínai eladóit kerülöm. Szinte biztos, hogy amit árul, hamis. Pont. Ezen kívül minden kínai, ami nem, az is! De vannak kivételek, ezeket egyre nehezebb megtalálni, és egyre drágábbak. Javaslom a biztonságos beszerzési forrásokat. Igen, az drága. De kínai erősítő van a boltban is, olyat nem érdemes építeni. Az eredeti, minőségi alkatrészt önmagára adó, komoly forrásból lehet beszerezni kizárólag. Például:
Holco, Audio Gold, Hammond termékek és szinte minden: mouser.com A FedEx-szel szállítanak, profik.
AMRG, Allen Bradley, különlegességek, ezoterikus alkatrészek stb: hificollective.co.uk
Egyéb tisztességes alkatrészek: tme.hu. Ők sajnos csak a GLS-sel szállítanak…

A körítés.  

GU50. Sokan lenézik ezt a csövet szerencsére és mások az égig magasztalják. A valóság talán a kettő között van. De ez, is Ő is elektroncső és igen, pentóda és igen csak egy rádióadócső de bír a csövekre jellemző tulajdonságokkal, akárcsak a méregdrága rokonai. Több, milliós erősítőt volt alkalmam hallgatni. Azzal az érzéssel mentem oda, hogy majd jól elszégyellem magam, hogy mit hallgatok én! De fordítva lett. A GU50 nem divatos cső és remélem ez így is marad. Nem szeretném, ha nagyon megdrágulna. Az tény, hogy a király 300B jobb hangú cső, vagy a királynő 2A3, én is elismerem, csak még nem sikerült ezt nekem prezentálni is. Én meg sajnos nem engedhetem meg magamnak az ilyen árú csöveket. (Meg nonszensznek tartom, az árát.) Olyan csőből kell építkezni amiből van még tíz a polcon. A GU50 teljesen rendben van. Egy erősítő, hogy megtudja mutatni mit tud, szükséges egy kiváló műsorforrás amely képes lépést tartani a fejlődésünkkel, hogy a Marantz HD DAC1 ennyire jó műsorforrás, egy audiophile állat, az engem is meglepett! Ez alatti szint nem lesz elég! 2020. április: COVID19 “járvány” , sok időm lett így neki láttam DAC-ot építeni a Marantz lecserélésére. De erről később. A hangfalam FOSTEX FE206En. Minden áramkör nélküli és minden kiegészítés nélküli. Nincs is rá szüksége. Itt hibáznak legtöbben. Kiegészítő sugárzókkal csapják agyon az egészet… Úgy érzik valami hiányzik és rögtön a szélessávút hibáztatják, pedig az szegény csak mutatja a máshol elkövetett hibáinkat. Bízzál benne! Miért építenénk be újabb áramkört ha ebben az esetben pont az a lényeg, hogy nincs rá szükség? Ezzel nem szóltam le a több utas, emiatt hangváltót tartalmazó hangfalakat. Azokis jók, sőt frekvencia menetük sokkal jobb, de annak is ára van. Én a szélessávú hangzását szeretem jobban. Ennyi. De az biztos, hogy nem szabad a kettőt keverni! Választani kell. Nem kaphatunk meg mindent. Ide kívánkozó tapasztalatom, hogy erősítőt igen, de hangfalat sokkal kevésbé lehet házilag készíteni. Szerintem. Mert a hangfal olyan mint egy hangszer. Én pedig nem vagyok hangszerkészítő. Kivéve ha maga a hangszóró gyártója közli a pontos doboz terveket. A FOSTEX ilyen gyártó. Még eggyel tovább lépek. Életem során arra a következtetésre jutottam, hogy az igazi probléma nem is annyira az erősítő mint inkább a hangfal. Pontosabban a hangfalak érzéketlensége. Egy hangfal érzéketlensége nem függ össze a hang minőségével. Legalább is nem szorosan. De következményeket tekintve nagyon is. Azzal van szoros kapcsolatban, hogy a hangszóró mekkora hangnyomást állít elő a hangszórótól elhelyezett 1m távolságban lévő mikrofonban, az erősítő 1W teljesítményéből. Mára a félvezetős erősítőkkel olcsón lehet nagy teljesítményt előállítani. (A zene minőségét szóba sem hozom.) Emiatt a hangfalak érzéketlenné válhattak. Ennek következménye az erősítők is megváltoztak, még több fokozat, még több visszacsatolás. A paraméterek megtartása mellett mégis egyre rosszabb hangminőség. Így egy problémát egy másik problémával orvosoltak. Én az alapproblémát szüntettem meg azzal, hogy érzékeny hangszórót használok. Ezzel az erősítő építés olyan már-már elfeledett iskolája tárult ki előttem amely szerintem a legjobb zenehallgatást biztosítja. Nem köt a teljesítmény kényszer! Az egyszerű, visszacsatolás nélküli erősítők terepe ez. Ellenkező esetben van egy kiváló hangzású de érzéketlenebb hangfalam, ez nagyobb teljesítmény előállítására kényszerít, ez meg az ellenütemben dolgozó erősítőkre, azok meg újabb megoldandó problémákra melyekkel az eredeti problémát akartam orvosolni és így tovább. (Elismerve az ellenütemben dolgozó erősítők kiváló paraméterét. De csak azt.) Egyre távolabb kerülve az eredeti alap problémától. Persze egy Singl Ended erősítőnek is meg van a maga baja. A legfőbb, hogy paradox módon a kevés alkatrész dacára mégis a legdrágább.

Egy bekezdés erejéig térjünk ki az ellenütemű, push-pull erősítökre. Az ilyen módon kapcsolt csövekkel rendelkező erősítőknek több előnye van:
1: Az ellenütemben dolgozó csövek által keltett páros számú harmonikusok nagyrészt kiesnek az ellenütemű kimenő transzformátor lévén.
2: A torzítás csökkenése lehetővé teszi a csövek nagyobb kivezérlést, ezzel nagyobb kimenő teljesítményt. A Single Ended cső teljesítményének kétszerese fölé.
3: A kimenő transzformátor egyenáramú előmágnesezése erősen lecsökken vagy meg is szűnik. Ezzel nő a primer induktivitás, jobb alacsonyfrekis átvitel.
4: A búgófeszültségek hatása, mely az anódfeszültségen és a vezetéken fellépnek, és a két csőre közösek, erősen csökkennek.
5: Az anódfeszültségforrás véges belső ellenállása következtében fennálló begerjedés veszélye erősen csökken.
Nem meglepő, hogy a műszerek jobban szeretik. Nos ennek ellenére sem építettem ellenütemű erősítőt. Miért? Mert viszont hallgattam ilyet. Tízmilliós rendszerben tetszett ugyan, de a Single Ended jobban tetszik. Valamint az ellenütemű erősítőknek is meg van a maguk baja.
Egy példa: Dr. Barta István Rádiókészülékek és Erősítők című könyv, 522.oldalról való táblázatot mutatja a kép.

A táblázat szerint egy ellenütemben dolgozó erősítő torzítása az egyszerű erősítővel szemben lényegesen korábban válik zavaróvá.

Akkor vágjunk bele! A Rádiótechnika magazinban valamelyest le van írva az alkatrészek műszaki szerepe, ezt én nem ismételgetem. Mindenki olvassa el. Bővebb kutatásra mindenkit buzdítok. Szükség is van rá, hogy az egyes alkatrészek teljes szerepét mindenki tisztázza, az áramkörre műszaki szempontból gyakorolt hatását értsük. Bár az olvasóban azt az érzést kelthetem, hogy ezzel nem foglalkozom, de ez nem igaz. Ezzel foglalkozom legtöbbet. Bár ebben az írásban inkább a hangzásra gyakorolt hatásról írok. Ezt ugyanis hiánypótlónak látom a neten. Inkább paraméterek körüli végtelen viták mindenütt… A leírt tapasztalataim nem többek egy amatőr próbálkozásainál. Viszont olyasmikkel is szabadon próbálkozom, melyekre a profik csak legyintenek. (Annyi baj legyen.) Ez, ez az építő szabadsága. Élj vele Te is!

Tápegység, egyenirányítás

Az én felfogásomban az erősítő nem más, mint a tápegység nagy energiája, amit hangfrekvenciával vezérlünk. Ebből a gondolatmenetből világos, hogy a tápegység egy erősítő legfontosabb része. A vas, a tekercs. Kezdjük ezzel. Jó minőségű, nem rázkódó, ésszerűen túltervezett transzformátor kell. Milyen transzformátorral szól jobban egy erősítő? Toroid vagy EI mag,… stb? Építettem mind a kettővel. A placebohatáson kívül nem igazán említhetek többet. Jó mind a kettő. Erről nem is tudok többet írni. Viszont a kapcsolóüzemű tápegységeket felejtsük el. Ezen a pontom említem meg a biztosítékot. Mint ilyen elkerülhetetlen bizonytalan kapcsolat az áramkörben, ahogyan a foglalatban csücsül. Ezért zavarokat is okoz, amit némelyek kis értékű kondenzátorral szűrnek. Ezt nem javaslom. A sok kondenzátor követhetetlen fázisviszonyokat teremt. Szintén sokat ront a mondjuk így “kommersz” biztosíték fajta, főként melynek kis golyó van a közepén. Ezeket kerüljük. Annál inkább tanácsolom különleges biztosíték használatát. Megéri! Ami számomra megfizethető, az Aucharm gyártmányú. A csatlakozó aranyozott réz, a belső szál színezüst. A cikk írásakor kb. 600 HUF/db. Annyira bevált, hogy a DAC-ban is erre cseréltem a gyáriakat. A következő kérdés ami felmerül, hogy érdemes e csatornánként külön transzformátort beépíteni? Igen. Arra a szintre, amire egy ilyen erősítő készül, mindenképp. Meghallani például a tér méretén is.

A képen jól látszik a külön hálózati transzformátor és fojtó oldalanként

Egyenirányítás

Az első, ami kérdéses lehet, hogy félvezetős vagy csöves egyenirányítás szól jobban? Kipróbáltam mind a kettőt. A csöves. De azért a félvezetősnek sok előnye van. Bármekkora áramot “kivehetek“, és ezért bármekkora kapacitást beépíthetek utána. A feszültségesés is nagyságrendekkel kisebb, nem kell fűteni, nem kell cserélni. Mindezen előnyök ára, hogy egy keményebb hangzást kapok. Olyan, mint mikor labdát pattogtatok parkettára vagy betonra. Másként pattan vissza. Mindezeket összegezve én maradtam a félvezetősnél. (Ennél az erősítőnél.) De megadtam a módját. Az extrém gyors STTH806DTI típust használom előszeretettel. Egy nyugodtabb erővel, dinamikával hálálta meg az erősítő a cserét a közönségesebb fajtától. Hallhatóan jobb lett. Ezen felbátorodva kipróbáltam a SIC (Silicon in Carbon) diódákat is, LFUSCD05120A . Jelenleg is ezek vannak az erősítőmben, de sajnos az előbb említetthez képest nem tapasztaltam javulást a hangzásban, úgy is fogalmazhatok, hogy nem jobb az STTH-nál. Viszont jóval drágább. De ha már benne van, benne hagytam. Következtetésem, hogy ilyen komoly diódákkal fel lehet venni a kesztyűt a csöves diódákkal szemben. Másikkal nem.

Szűrés

Sok kísérletezés és sok próbálgatás, munka van ebben a pár sorban, ami most következik. Az elektroncsöves erősítők egyik előnye ezen a ponton ragadható meg. Ugyanis a félvezetősökkel szemben, ahol nagy áramok mellett alacsony feszültségből áll elő a teljesítmény, itt a csöveseknél fordítva, kis áramokkal és nagy feszültségből. Emiatt a kielégítő szűrés kis kapacitásokkal elérhető. Ez pedig azért fontos, mert így elhagyhatók az elektrolitkondenzátorok, amelyek kezdeti rossz paraméterei az idő múlásával csak tovább romlanak. Az én erősítőmben, a tápegység részben sem, sehol nincs elektrolitkondenzátor. Ahogyan száműztem őket, úgy támadt fel A HANG! Volt, amelyik többet hozott, volt amelyik kevesebbet. Ezen a ponton polipropilén kondikat használok. (Panasonic, Miflex.) Tapasztalatom szerint ennél a kapcsolásnál 300 uF körüli kapacitás összesen megfelelő szűrést nyújt 6 H fojtó társaságában. Én összesen 368 uF-ot használok csatornánként, mért adat. Hallható zaj nincs, a 96 dB-es FOSTEX-hez közel hajolva sem.

A következő kérdés adja is magát: CRC vagy CLC szűrés ad jobb hangzást. Egyértelműen a CLC. Nem egy kategória. Már megint a vas, meg a tekercs… Az ellenállás jelenléte mintha lassítaná az erősítőt, döglöttebb érzést kelt. A méretezést tekintve nekem az 1/3 kapacitás, fojtó, 2/3 kapacitás vált be. Melynél a 2/3 kapacitást képviselő nagy kondenzátor lesz az erősítő leghidegebb pontja. Ez a csillagpontos földelés csillagpontja.

Még egy tanács: A divattal ellentétben nem kell túl sok kondenzátor! Mondván: “ közelebb kerülünk az ideális telepes tápláláshoz.”. Ez butaság. Mert így meg távol kerülünk a transzformátortól. A vas meg a tekercs ad jó hangot, nem a kondenzátorok sokasága. Ezzel megvan a szűrt anódfeszültségünk. Azért álljunk meg még egy szóra: fontos változtatás, bár elsőre nem tűnik annak, hogy a C2 és C3 kondenzátort fel kell cserélni. Ágoston elgondolását értem. A nagyobb kapacitású elektrolitkondenzátort tette előre, majd a hangzás szempontjából fontosabb utolsó kondenzátornak MKP típust tanácsol, mely drága és így kis kapacitást szokás venni belőle. De mint néhány sorral feljebb írtam, én nem használok elektrolitkondenzátort, így ez a kialakítás okafogyottá vált. Nálam a 47 uF kondenzátor is polipropilén, igaz hatalmas, de mivel ő is jó hangú, kerüljön csak az anódfesz ág utolsó pozíciójába! Igaz, nagyon drága, de nem lehet elhagyni. Mióta így van az áramkör, nem tudok betelni a hangjával. A hatása olyan, hogy egyszerűen nem zavar semmi, az egekbe lehet tolni a hangerőt, a hallgató úgy érzi, még – még, feljebb – feljebb! Telt, húsos minden, mégis nyugodt.

Vajon szükséges-e a stabilizált feszültség? Ez nehéz kérdés. Én abból indulok ki, hogy minden beépített alkatrész befolyással van a végső hangzásra, és általában nem jól. Egy tisztán A osztályú erősítőnél nem kell szerintem. Mivel nagy áramingások nincsenek. Egy ellenütemben dolgozó AB osztályúnál sokkal nagyobb jelentősége van a stabil pontos feszültségnek, ott inkább szükséges, vagy inkább elkerülhetetlen. De ez nem az. Az is tény, hogy egy komolyan stabilizált, összetett áramkörű tápegységgel jobb paramétereket érhetünk el. Ez viszont csak a műszeren látszik. A hangzásvilágon várt javulás sajnos általában köszönőviszonyban sincs a mért eredménnyel. A sok alkatrész beépítésének ára van! A sok az eredeti jelet csócsáló áramkör miatt a felerősítendő jel már egyre kevésbé hasonlít önmagára. Valamint egyre távolabb kerülünk a valódi energia forrásától. A tekercstől, a vastól, már megint. Éppen ezek a plusz áramköri részletek elhagyhatósága a Single Ended erősítő nagyszerűsége.

A fűtés

Elöljáróban hadd idézzem John Linsley Hood kijelentését a Csöves és Tranzisztoros végerősítők című könyvéből a 19. oldalról: “ semmi nem indokolja, hogy a magas hangminőségű erősítők csöveinek fűtését ne stabilizált, simított egyenfeszültségű tápegységről végezzük.” Ez tehát az alapelv. Nem értek egyet vele ebben. Rám jellemző módon ezt is kipróbáltam, igaz-e. Miután követtem Hood tanácsát, DC-ről fűtve a csöveket, kiszereltem a panelokat és közvetlen AC-ról fűtöttem az elő- és végcsöveket is. Azóta is így van. Miért? Egyszerűen jobban szól AC-ról. Zaj, brumm, nincs. Az alkalmazott elő- és végcsövek indirekt fűtésűek. A fűtéseket 220 Ohm ellenállásokkal kiközepeltem és a kiscsövek fűtéspotenciálja is meg van emelve. Méghozzá a tapasztalatom szerint a legjobb helyről: a végcső katódellenállásról. Ezt a kialakítást javaslom mindenkinek. Más lehet a helyzet azonban korrekciós például RIAA vagy fejhallgató-erősítőknél, ahol a szűrt stabilizált DC fűtés mindenképp szükséges, vagy nem. Érdekes tapasztalatom, hogy a DAC műveleti erősítője viszont épp DC azaz egyen fűtésről szól sokkal , bizony sokkal jobban. Ábra a potenciálemelés kétféle kialakításról:

Anódfeszültség-késleltetés

John Linsley Hood, Csöves és Tranzisztoros Hangerősítők című könyv, 19. Oldal:

“Egyesek azt állítják, hogy az elektroncsövek katódja károsodhat (a fordított irányú ionbombázás miatt), ha a tápfeszültséget az előtt adjuk a csőre, hogy a katódnak ideje lett volna felmelegedni és tértöltését kialakítani. A gyakorlatban ez a probléma nem merül fel, mivel a gázionok a maradék gázok molekulái és az anódáram elektronjai közötti ütközésekkor keletkeznek, és ha a katód még nem melegedett fel működési hómérsékletére, akkor csak nagyon kicsiny anódáram folyik (vagy egyáltalán nincs is), tehát gázionok sem keletkeznek. A Brimar cég kifejezetten ellenzi a katódfűtés állandóan bekapcsolva tartását akkor, amikor nem folyik anódáram, mivel ez “katódmérgezéshez” vezethet: ennek oka a katód reaktív felszíni anyaga és a burában lévő gázmaradványok közötti kémiai reakció. “

Ez az idézet magáért beszél. Ezen túl azért sem használok ilyesmit, mert a hangzás szempontjából nincs jó hatással egy, az anód tápfeszbe épített bizonytalan kapcsolat, legyen az relé vagy bármi más. Akkor meg miért tenném oda, főként, hogy felesleges!

Az én erősítőben egyetlen helyen van a biztosítékon kívül megszakítás, a bekapcsolónál. De az is 20.000 bekapcsolást a paraméterek romlása nélkül garantáló típus. Ha ilyen vagy hasonló csupán egymásnak feszülő érintkezők keltette zajt viszünk az erősítőbe, mert bevisszük, azt onnan később már nem tudjuk kivenni. Hallani magát a zajt nem fogjuk, de azt vesszük észre, hogy elektromos készüléket hallgatunk, nem a hangszert…

Kondenzátorok, ellenállások

Kondenzátorok

Készítettem egy képet az általam meghallgatott kondenzátorokról. A teljesség igénye nélkül:

Jobbról balra haladva, K52-2 ezüst-tantál, K40-Y PIO, K42-Y PIO, Nichicon FW, Nichikon Mouse, JFX premium film, Nichikon KA, MBGO-2. Ezen kívül van még SIMLIC II, RIFA, WIMA, ELNA, Rubicon kondenzátorom is. A tapasztalataim összefoglalóan: nem kell félni a jó minőségű direkt audio elektrolitkondenzátoroktól. Nekem erőteljes hangzása miatt a Nichikon KA tetszett a legjobban, főként, hogy 105 Celsius-fokos. Katódkondenzátorként is megállja a helyét. Ezen túlmenően azonban jobb eredményt értem el, hogy száműztem őket. A K40-Y és K42-Y közül a fényes K40-Y sokkal jobban szól. Csatoló kondenzátornak javaslom. De az összes közül a legjobb a meglepő, gyufásdoboz méretű MBGO-2. Csatoló kondenzátorként is hallgattam és azóta is az erősítőmben van. Ezt a kondenzátort bármi másra cserélve veszítünk a dinamikából, az életszerűségből, a térérzetből, a levegősségből.

Katódkondenzátornak a K52-2 ezüst-tantál vált be, főként a magas, akár több 100 uF kapacitása miatt. Néhány óra járatás után állva hagyta a többi elektrolitot. Jó-jó, de miben jobbak az ilyen kondenzátorok? Nincs fémes íz, elmúlik az az érzés, hogy készülék szól. Azért azt is leírom, hogy mindennek dacára néha úgy érzem, hogy vannak a kondenzátorok és van a Black Gate vagy Silmic II. Ezek igen jó hangú kondenzátorok. Pedig elektrolitok. Kivétel, ami erősíti a szabályt.

Ellenállások

Akkor lássuk őket is szintén a teljesség igénye nélküli kép:

Jobbról balra haladva: Wishay Dale, Amtrans AMRG, Ohmite AudioGold, Arcol, HOLCO, MILLS MRA, Caddock MP930. Az ellenállások bonyolult lények, van ellenállásuk, teljesítményük, induktivitásuk, feszültségtűrésük, zajuk, stb és mindez változik a hőmérsékletre a mágneses erővonalakra… A max. százforintos “kínai” nem lesz jó. Pont. Tapasztalataim:
Dale: jó ellenállás, nem tesz hozzá semmit, se több, se kevesebb.
AMRG: az egyik kedvencem, kiváló, édeskés hangú, csak ajánlani tudom, de mivel szén, nem jó túladagolni, közvetlen jelútban fátyolossá teheti a hangképet.
AudioGold: A legjobb, univerzális, talán az egész erősítőt meg lehet építeni csak ebből, erőteljes, dögös, nagy dinamikájú, életszerű, hihető hang.
Arcol: jó-jó, de a mezőny legrosszabbja, már nem használom őket.
MILLS MRA: katódellenállónak hallgattam, hasonló a DALE-hez, semmi különös, nem versenyezhet az AudioGolddal.
Caddock, a legnagyobb csalódás, mindenütt dicsérik, de meghallgatva semmi különös.

Egy mondat az AudioGold-ról még: megvan benne a “HŰHA!” faktor. Már a legelső megszólalásnál felkaptam a fejem, jól lágyítható a hangja az AMRG vel. Az AG -ról két negatívumot tudok említeni: Első, nincs minden értékben, a második, hogy nagy.

Következzen a HOLCO: Nagyon kedvelem, igen precíz, kiváló ellenállás. Dac-ban passzív I/U átalakítóként is nyugodtan lehet használni, én így is meghallgattam. Kiváló! Nehéz megverni. Nagy előnye, hogy univerzálisan jól teljesít mindenhol.
A végére hagytam az AB-t azaz Allen Bradley. Katonai típust használok, de csak a DAC-ban. Nagyon hasonló az AMRG-hez, viszont nehezebb beszerezni. Összehasonlítva az AMRG vs Bradley -ket: Jó mind a kettő. Az AMRG édesebb, zeneibb, a AB húsosabb. Tessék választani, egyikkel sem nyúlunk mellé.

Térjünk vissza a kapcsoláshoz

A felerősítendő jel megérkezik a V1 cső vezérlő rácsára. RCA kábel BELDEN 8402, ésszerű árú, rendkívül jó kábel. Életem során sokkal próbálkoztam, ennél maradtam. Az RCA csatlakozóról a rácsra egy pár centis színezüst szál viszi a jelet. (Ezt a lépést ki ne hagyd! Persze csak akkor teheted meg, ha az RCA csati közvetlen a kiscső mellett van. Ha nem, akkor már itt gondban vagy.) Hangerőszabályzó nincs. Nincs rá szükség. Az Audiophile DAC-ok korában elhagytam minden nyűgjével együtt. Itt található a kapcsoláson R1 rács levezető ellenállás. Értéke minimum 100K. Én 150K-t használok. Az ellenállás minősége rendkívül fontos. Ultraprecíz ellenállás is volt itt, majd ARCOL. Többet meghallgattam, végül a HOLCO nyert. A szén ARCOL mintha függöny mögé rakott volna mindent. A HOLCO viszont pontos, részletekbe menő, finom, árnyalt hangképet tartott. Itt nagyon kell vigyázni! Ha itt valami elvész a jelből, vagy hozzátapad a jelhez, azt sokszoros nagyításban kapjuk a hangfalon.

V1 cső. Mielőtt ennek részleteibe belemennénk, egy tanács. Jól válassz csőfoglalatot! Rengeteg bosszúság forrása egy bizonytalan foglalat. A meglepetés itt az, hogy többet is kipróbálva a régi, hagyományos foglalat vált be a legjobban. Itt egy a kép az összehasonlításhoz:

Orosz, katonai típus, az eladó szerint ezüst a forrfüle. De ha nem ezüst (szerintem nem), az sem baj, mert összehasonlíthatatlanul jobb a mai csiricsáré foglalatoknál. Úgy tartja a csövet, mint az álom. A “kerámia-meg-aranyozott-meg-minden” jól néz ki, de néhány csőbehelyezés és kivét után szinte lötyög, a cső alig érintkezik, elfogadhatatlan.

Tehát a V1 cső: Az áramkör tervezője Ágoston Lajos szerint – sajnos 2019-ben elhunyt – ide a 6N6P a legkiválóbb. Kipróbáltam sokat, igaza van. Ennek a csőnek kipróbáltam a kínai változatát, 6N6T néven fut, ne vegyetek, nem jó. Paramétereik egyeznek, hangzásuk nem. Még egy tapasztalat: az 1970-es évekig gyártott csövek jobban szólnak. Nem csak ebből a fajtából. Ezt mások is észrevehették, mert ezek jóval drágábbak.

Még egy gondolat a csövekről. Párba válogatottat érdemes venni, ha még nem építettünk csőmérőt (én építettem). Sajnos azonban itt is oda kell figyelni. A „matched pair” azt jelenti, hogy a két cső kb. 5%-ra azonos. Ez szerintem kevés. Nem az 5%. Olyan csőpáros kell amelyek burán belüli két triódafele is azonos! Na ilyet nagyon nehéz találni. Nem is nagyon árulnak ilyet. Úgy szokták nevezni, hogy matched and balanced pair. Sajnos az sem segít, ha orosz csövekből sokat vásárolunk és kimérjük magunk, mert amit veszünk, általában már leválogatottak. Az eladó a különlegeseket már rég eladta közülük. Akkor mi a megoldás? Sajnos csak a mázli. A DAC-ba sokáig próbálkoztam én is. Féltve őrzöm is. (Most építés alatt lévő erősítőm ilyen ok miatt egyszeres triódákból épül. Ilyenekből már könnyű két egyformát találni csatornánként.)

R2 a V1cső első felének katódellenállója. AudioGold. Ez az ellenállás nincs áthidalva kondenzátorral a kapcsolás szerint. Én próbáltam így is, úgy is. Nincs egyértelmű tapasztalatom. Tehát meg kell hallgatni, azután dönteni. De kizárólag a legkiválóbb kondenzátorokból szabad választani. Az tény, hogy nem ugyanaz az erősítő kondenzátorral vagy anélkül. Mivel ebben a pozícióban a kondenzátor lényege a helyi visszacsatolás megszüntetése, itt írom, le, hogy én nem alkalmazok visszacsatolást sehol. De ez én vagyok. Én SILMIC II-t használok.

R3 ugyan ezen cső munkaellenállása AMRG. Mást is próbáltam, ez maradt. Rátaláltam az AMRG-anód és AudioGold-katód páros nagyszerűségére. Ezt ajánlom másnak is. Fordítva nem igazán jó. Az AMRG nem teljesített elég jól a katódon. Ezzel nem azt írtam, hogy rossz. Csak hogy szerintem, tapasztalatom szerint nem az igazi helyére került. Azt is leírom, hogy mielőtt beépítünk egy alkatrészt, mérjünk rá! Persze még jobb, ha oldalanként párba válogatjuk mindet.

A két csőfél között jelöletlen ellenállás van a rajzon. Én beépítettem. Főként a direkt csatolás miatt. Kizárólagosan az AMRG vált be. Érdekes, hogy itt üveges hangzású volt az Audio Gold. Más ellenállást használva mindig elveszett valami a zenéből, a színpadból. Értéke 1 kOhm.

R4, R5 a második csőfél katód és anód ellenállója. Ismét az Ohmite AudioGold, AMRG páros az általam javasolt.

C1. A pozíciója katódkondenzátor, és mint ilyen, csak a legjobb hangú való ide. Összességében elmondható, hogy minden, ami a katód környékén történik, döntően nagy hatással van az egész erősítő megszólalására. Tapasztalatom szerint az anódnál is jobban. Ezért fontos a fűtés és minden alkatrész is, ami a katód környezetében van.

CCS azaz a Csatoló kondenzátor. MBGO. Esetleg valamely “ezoterikus”, de ezt nem fizettem meg. Főként azért nem, mert amely erősítők ilyet tartalmaztak, nem szóltak elég jól. Hallgattam ilyen erősítőket, de nem tudtak elszámolni velük. A WIMA, ERO és hasonlók pedig ugyan tisztességesek, de nem elég jók ide.

R9 a végcső rácslevezetője. Én AMRG-t használok itt. Az ok, hogy kicsit a lágyabb hangzás felé tereljem a pentódás, ezért amúgy is keményebb hangzású erősítőm hangját.

R6 , kizárólag az AudioGold vált be. Pont.

R10, C4 páros. AudioGold és K52-2 ezüst-tantál. Azt fontos megemlíteni, hogy a K52-2 az első 30 órában csak a torkát köszörüli! Az R10 értékénél tapasztalatom, hogy a GU50 jobban szól, ha nincs a végletekig hajszolva. Én 85 mA nyugalmihoz állítottam be, 85,8 mA a mért érték. Feljebb idegesebb kezd lenni a hangja. A C4 kondenzátort nem lehet elhagyni. Ágoston ajánlása számomra inkább minimális érték. Bátran tehetünk ide több ezer uF-ot is. Az itt lévő kondenzátor megszünteti a helyi visszacsatolást, stabilizálja a vezérlőrácsot, szűri az előcsövek fűtéspotenciál emeléséhez használt feszültséget.

A végcső kapcsolása

Ezzel megérkeztünk a végcsőhöz, és itt egy hosszabb gondolatmenet következik. Ez a cső rádióadókba készült. Tehát nagyfrekvenciás cső. Sajnos vagy szerencsére a legtöbb építő úgy gondolja, rossz családból származik. Én viszont úgy vélem, egy nagyfrekvenciás elektroncsőnek sokkal szigorúbb követelményeknek kell megfelelnie, mint egy alacsony frekisnek. Emiatt hibásnak tapasztalom azt az álláspontot, hogy ne használjunk ilyeneket. Példaként friss tapasztalatom az általam épített DAC, amelyben a kezdeti 6N2P-ER cső után – többet kipróbálva – végül az ECC85 cső vált be a legjobban. Pedig magasfrekvenciákra készült. Visszatérve, a csövet háromféleképpen is köthetjük. Trióda, ultralineár, tiszta pentóda. Én itt most csak a hangzásra gyakorolt hatással foglalkozom. Bár működési szempontból is megérne minden mód egy misét. Kettő módon hallgattam sokáig az erősítőt, ezért pontos tapasztalatom alakult ki. Amit leírok, erre a kapcsolásra, és főként erre a végcsőre, a GU50-re igaz. Nem lenne szerencsés általánosítani. Még mielőtt ebbe belevágnék, leírom, hogy a GU50-nek kínai változata is létezik, a FU50. Rendelkezem ilyennel is, de nem szól olyan jól, mint az orosz. Létezik német is az SRS552N , LS50, sőt ő az eredeti, de olyanhoz még nem volt szerencsém. A módok között igazságot tenni nem tisztem. Nem is fogok. Azt gondolom, ha az egyik mód egyértelműen jobb volna a másiknál, akkor a másik már rég eltűnt volna. De nem így van. Mindegyik jó, igaz másként. Nem kaphatsz meg mindent.

Mindenkit óvva intek, hogy a módok közötti váltás okán egy kapcsolót építsen be! Ez nagy butaság. Egy ilyen eszköz jelenléte rögtön “leülteti” az erősítőt. Próbáltam. El kell dönteni, melyik legyen, és azt fixre forrasztani. Azoknak, akiknek ilyesmik vannak az erősítőjükben és “jól szól”, képzeljék el, hogyan szólna, ha nem lenne benne. Ha már itt tartunk, komoly erősítők nem tartalmaznak mindenféle szabályzókat, mint magas, meg mély, stb. Például felhozok olyan mára ikonná vált termékeket, amik így készültek, nem véletlenül: Pioneer A400, Marantz PM-ből kizárólag az SE (Special Edition) sorozat, Mission Cyrus One. Ezek az erősítők jól példázzák, hogy ilyen szabályzók szükségtelenek. Az eredeti felvétel tartalmazza a dinamikát és a felbontást sok milliós stúdióban kikeverve. Hidd el, ezen otthon nem tudsz javítani. Ezen lehet csalni az említett potméterekkel. Nincs dinamika? Emeljük ki a basszust! Nincs felbontás? Emeljük ki a magasakat! Az eredmény? “Bu-Ci, Bu-Ci”, dinamika és felbontás nélkül. Ez zsákutca.

Trióda mód. UL-ból indultam. Azonnal tapasztalható teljesítményvesztés. Ez még nem a világ, teljesítménye a GU50-nek van bőven. A hang megváltozott, szerethető. Lágyabb, édesebb. Viszont lassabb. Idős urasabb. Sokáig volt így az erősítőm, vagy fél évig. Mivel erőtlennek éreztem így főként, hogy UL-ben szólalt meg először, ezért próbálgattam jobb dinamikát elérni. Ez sikerült is. (A dinamika az én megfogalmazásomban egy minden tartományra kiterjedő erőt és sebességet jelent.) Nekem ebben a módban annyira hiányzott az ultralineár gyors ereje, ütése, hogy inkább lemondtam a trióda hangzásról. Nem kaphatunk meg mindent. A végkövetkeztetésem: a GU50-nek nem áll jól a trióda mód. De megértem mindazokat, akik a GU50 trióda hangzását választják, nem rossz az sem.

Ultralineár mód, 43%. Ez egy másik erősítő a triódáshoz képest. A hangzás, gyors, keményebb, határozott. Nagy erőkkel. A hegedű viszont triódában volt igazibb. Ez nem azt jelenti, hogy UL-ben nem jó. Jó, csak más. Az UL nagyon jó a GU-nak. Öblös, dögös, én ezt szeretem. Most is így van. Azt gondolom, a hangszerek testét, méretét, tömegét a legnehezebb megragadni. Az UL visz közelebb ehhez. Ha már a hangszerek valódiságáról esik szó, azt vettem észre, a gitárt a legkönnyebb megidézni. A hangversenyzongora szobát betöltő mérete jön meg nagyon nehezen. De minden hangszeren túltesz a hegedű! A legnagyobb kihívás. A legnehezebb benne, hogy eltüntessük a hangjából a fémes, sokszor üveges, elektronikus ízt.

Tiszta pentóda. Legtöbben ezt az anódfeszültségből osztják le a segédrácsra. Én erre nem vagyok hajlandó. Kutatásaim megerősítik, hogy ez így nem jó. A segédrácsot külön szűrt és stabilizált feszültségre kell kötni, külön tekercsről! Ezt értem tiszta pentóda módon. Az anódra ellenállással felkötött G2 hibás megoldás szerintem. Egyszer elkövettem, 1 percig volt úgy az erősítő. Rögtön vissza is kötöttem. Az anódfeszről ellenállásosztóval kialakított megoldás szintén rossz. Sajnos ezt a módot nem volt lehetőségem kivesézni a gyakorlatban. Első ok, hogy csak egy 50 V AC tekercsem maradt a segédrácsnak, ami még a kisebbik gond, mert egy kaszkád feszültségtöbbszörözővel könnyen elérhetem a kívánt feszültséget. Második, nagyobb gond, hogy az így kapcsolt GU50 kimeneti impedanciája is megnőne, és így a kimenő transzformátorom helyett is másikra lenne szükség. Ezek miatt ez a mód várat magára.

G3. A fékező rács egy külön bekezdést kap a GU50 esetében. Legtöbbször nincs dolgunk vele, mert a burán belül a katódra van kötve. Viszont a GU50 esetében ez a rács is ki van vezetve. Lehet próbálgatni. Triódaként fel kell kötni az anódra, de egy AMRG 100 Ohm ellenállót innen se sajnáljunk. A katódra is köthetjük. Hallgattam így is, úgy is, de nem számolhatok be jelentős különbségről. UL-ben köthetjük a katódra, közvetlenül a földre. Én minden módon kipróbáltam ezt is. Hangzást tartva szem előtt a katódra kötve a 100 Ohmos AMRG vel szólt a legjobban. Paramétereket mérve a földre kötve, árnyékolt-fékezett jobban, ami érthető is, hisz potenciálja úgy negatívabb. Mindenképp érdemes vele próbálkozni!

Kimenő transzformátor

Nem tudok újat mondani. Furcsa lények ezek. Az emberi fül számára kellemes csöves hangzásért a legfőképp ők felelősek. Az OTL erősítőket kevésbé szeretjük hallgatni. Vagy nem… A vas, a tekercs hangja itt jelentkezik a legjobban. Én gyárit is meghallgatva, majd eladva, Diyscus-féle kimenőt használok nagy megelégedéssel. Kiváló. A mondjuk így kevésbé átgondolt, megtervezett kimenőktől mindenkit óvva intek! Csak azért, mert a cső maga olcsó, azért a kiszolgáló környezetet tisztességgel kell köré építeni, mintha 300B-t építenénk. Enélkül bármilyen erősítő kiábrándító eredményt ad, és akkor lehet szidni a GU-t. Ha valaki nem akar, vagy nem tud komoly összeget áldozni kimenőtranszformátorra, egyéb alkatrészekre, ne is kezdjen neki az erősítőnek. Sokkal jobban jön ki, ha rendel egy régebbi, kiváló gyárit mondjuk a fentebb említettek közül.

Ezzel nagy vonalakban végigértem az erősítőn. Mindezek kipróbálása évekbe telt.

A MŰSORFORRÁS

Csupa nagy betűvel. Fentebb szóba hoztam a Marantz HD DAC1 készülékemet, mint műsorforrást. Nagyon-nagyon jó DAC. Persze a fix kimenetén hallgatva. Ám felmerült bennem, hogy az erősítőben még több van, csak nem hallom. Ezért arra gondoltam, eladom a Marantz DAC-ot, és veszek egy NAIM-ot. Majd arra jutottam, hogy mindenképp csöves DAC-ot szeretnék. Sajnos olyan komoly kiépítésben, amire vágyok, milliókba kerül. Valamint ezt is kizárólag légszereléssel. Ezért arra jutottam, hogy ezt is nekem kell megépítenem. Az első próbálkozásom TDA1541 chip-pel történt. Nem lett igazán jó. Meg sem közelítette a Marantz-ot. (Nem a chip hibája volt, inkább az enyém.) Szét is bontottam. Úgy éreztem, ez meghaladja a képességeimet. Ekkor jött a C19 “járvány”, így beleástam magam a témába, és nekifutottam még egyszer. Megépítettem azt a DAC-ot, amire igazán vágyakoztam. Sikerült! A DAC AD1865N chip köré épül, csöves egyenirányítású, teljesen légszerelt, csatornánként külön, 6N2P-EV párhuzamosan kötött műveleti erősítővel, amely részben nincs elektrolitkondi. Elképesztő lett! Pont ilyen kapcsolás persze nincs az interneten, nekem kellett “megtervezni” meg is rajzoltam, itt a kép:

Ez a kapcsolás valóban megépített és bevált! De miért ragaszkodom folyton a légszereléshez? Az a tapasztalatom, hogy bizonyos szint fölé nem lehet eljutni NYÁK-os kivitelben. Egyszerűen nem ugyanaz a szint. Az egész DAC légszerelt. 🙂

A Marantz DAC-ot azóta el is adtam.

A DAC építésével, a weblapomon foglalkozom.
USB-S/PDIF konverter kialakításával itt

A DAC USB bemenettel rendelkezik. Armature HICATE LT volt beépítve először. Nagyszerű USB/S-PDIF konverter, traszformátoros kimenettel. Természetese kizárólag oly módon, hogy a PC felől érkező 5V- meg van szakítva és külön szűrt, stabilizált tápellátása van. Készítettem egy ábrát a megvalósításról: 

A lényeg, hogy a PC felől érkező +5V meg van szakítva. A földelést viszont össze kell kötni a külön tápegységünk földjével különben a PC nem ismeri fel. (A HECATE LT-t lecseréltem egy SINGXER F1-re. Ami újabb tápellátás beépítését igényli mert a Singxer F1 két izolált ponton kér feszültséget. Ezeket gyárilag az USB-től kapja és össze vannak kötve, ezt meg kell szüntetni a legjobb eredmény érdekében. A kivitelezéssel és a két termék hangzásbeli összehasonlításával részletesen a weblapomon foglalkozom.)

Tehát építettem egy komplett rendszert. Építettem erősítőt, hangfalat és műsorforrást!  

A lenti kép még a teszteléskor készült, még csak a torkát köszörülte. Milyen ez így együtt? Minden várakozásomat felülmúlta!  

A képen jól látszik, hogy a transzformátorok nem fértek a házon belülre sem az erősítőn, sem a DAC-on. Ennek oka a nem ritkán templomi gyertya méretű polipropilén kondenzátorok. 

Mindebből arra jutottam, hogy bárki építhet! Nem kell felkent papi osztály áldása. Magam sem tartom nagy igazságosztónak, a fentebb leírtak nem szent írás! Próbálkozni kell, a Hang meg fog jönni! Ez az én utam és úgy érzem most véget ért. Kedves olvasó járd végig Te is a saját utadat! 

Így néz ki most. A belsejében is van két transzformátor és 3 fojtó! 🙂

A jelenlegi GU50SE:

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.