Az audiofile elektroncsöves erősítők építésénél evidens megoldás az egyenirányítást szintén elektroncsövekkel megoldani. Mondhatni kézenfekvő. Azonban mégis felmerül a kérdés, hogy megéri-e, van valódi nyeresége annak ha a félvezetőket innen is száműzzük.
A csöves megvalósítás néhány nehézsége:
- nagyobb helyigény
- hőtermelés
- külön fűtés az elektroncsőnek
- a cső után alacsony szűrőkapacitású kondenzátor
- alacsony áram
Ennek ellenére is ha az egyenirányítást elektroncső végzi a készülék hangja jobb. Bizony jobb.
Ezzel kapcsolatban nagyon sok kutatást végeztem. Csak a hangra. Sok helyen a csövest hozzák jobb hangúra, sok helyen pedig a félvezetőset. Összefoglalva: ma is tart a vita melyik a jobb. Vak teszteken érdekes módon a hallgatóság felének a csöves, a másik felének a félvezetős megoldás tetszik jobban. Vagyis az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy nem egyértelműen jobb a csöves megoldás. Vagy megfordítva: nem egyértelműen rosszabb a félvezetős hangja! Viszont a félvezetőset lényegesebb könnyebb megvalósítani. A hangzásbeli különbséget úgy lehetne szemléltetni mint amikor kosárlabdázunk. A labda pattogása a földön más ha fa parkettára pattintjuk és más ha beton padlóra. A fán puhább az érzet. A betonról keményebb gyorsabb. Ennek oka, hogy amikor az erősítő nagy áramot húz, az egyenirányító csőben a feszültség leesek. Tehát az erősítő kicsit megtorpan. Ezt halljuk lágyabbnak. A félvezetős egyenirányításnál nincs ilyen csökkenés. A kemény, gyors ütéseket ugyan olyan keménységgel adja vissza… Ezt érzékeljük. Én azonban mára nem ezt keresem. A zene reprodukciójának a valódiságát keresem. Ebben sajnos jobb a cső.
De felmerül a következő kérdés: Fontos milyen fajtájú diódákból áll az egyenirányítás?
A válasz: IGEN! Nagyon is. Az első a diódák sebessége. Én un. hipergyors diódákat használom, ezek kevesebbé zajosak. De emiatt még nem érdemes keresgélni. A másik szempont, hogy a diódáknak is megvan a sajátságos hatásuk a végső hangra. Nekem sikerült egy a csöves egyenirányításra jellemző hangú, édeskés, meleg hangú diódát találnom. Természetesen hipergyors. A típusa: STTH806DTI. Bizony nem olcsó és 8 kell belőle két csatornához. De hát ezzel megközelítjük vagy talán be is érjük az elektroncsöves egyenirányítás hangját. Utána bármekkora kapacitású kondenzátort tehetünk, valamint akár 8A áramerősség is átfolyhat rajta.
A kiváló hangú dióda “STTH806DTI”
Mivel kevesebb mint 2A áram miatt még hűtésről sem kell gondoskodni.
Erősítőimben ezt a diódahidat használom kizárólag. Az erősítő hangzásvilága bőven kárpótol a befektetett plusz költségért és munkáért.
Összességében ennél nehéz jobb hangút építeni. Tartsuk szem előtt, hogy az erősítő a tápegységből származó áram modulációjával állítja elő a hangot. Ami ott történik befolyással bír az egész megszólalásra.
Felmerült, hogy az un. SCHOTTKY diódák szebb hangzást nyújtanak. Azon belül is az un. SIC azaz Silicon In Carbon legújabb technológiával készültek. Ezt is kipróbáltam. A teszt alkatrészt a LittleFuse gyártja, típusa: LFUSCD05120A.
LITTLEFUSE LFUSCD05120A
Jelenleg ez van bent az erősítőmben. A fenti STTH806DTI-hez képest nem hallok igazán különbséget. Talán egy kicsit nyugodtabb a hangzás, talán egy kicsit jobban érzékelni a csendet. De nem érzem olyan mértékűnek, hogy vakteszten bárki megmondhatná. A különbség ha van is nem lépi át nálam a placebó vagy belemagyarázás szintet.
Hybrid Bridge
Így is lehet. Még nem próbáltam, de következő készülékem ilyem lesz. Nagy előnye, hogy nem kell a transzformátornak középleágazásúnak lennie.